A közkút olyan berendezés, amely közterületen kihelyezve ivásra, tisztálkodásra − általánosságban víz nyerésére − szolgál. Vízvezeték vagy forrás táplálja.
Története
A közkutak igen fontosak és elterjedtek voltak a lakott településeken, már a történelmi időkben is, mielőtt a vizet minden lakásba bevezették volna, miközben mára eltűnőben vannak a közösségi mosodákkal együtt, amelyek a kelengye mosására alkalmas kádakkal voltak felszerelve.
Díszkutak
A közkutakat azon túl, hogy az éltető vizet biztosították, építészeti, városszépészeti, művészeti elemként, szobrokkal díszítve használták. Manapság ezek az építmények szökőkútként lényegében csak díszei a közterületeknek, a víznyerésre használatos közkutak lényegesen egyszerűbbek.
Műalkotásként
A közkutakat díszítőelemként a hellenizmus korában kezdték el alkalmazni és a legjelentősebb görög műalkotások közé emelkedtek. Az antik Rómában tovább fejlődött ez a gyakorlat és a nimfákról nevezték el őket. A középkorban a jelentőségük egyre csökkent, feladatukat az ásott kutak vették át. A reneszánszban, a barokk kor előestéjén visszaszerezték építészeti és díszítő szerepüket.
Galéria
-
Mára megritkult jellegzetes magyarországi ejektoros közkút
Rákoscsabán,
Budapest XVII. kerületében, 2019
[1])
-
Díszes öntöttvas kút,
Budaörs, 2015
-
Régi kerekes közkút
Mór, 2017
-
Ejektoros és kerekes kutak
Szobon, 2020
-
Pumpás kutak
Dörgicsén, 2014
-
Pumpás közkút
Kiskunhalason, 2019
-
Pumpás közkút
Kisbéren, 2019
-
Téglafalú fúrt kút és ejektoros közkút
Pápán, 2020
-
-
-
A
nagy orr: tipikus
római közkút, 2005
Jegyzetek