Kazuo Ishiguro (japán írással: カズオ・イシグロ, eredeti nevén Isiguro Kazuo (石黒 一雄), Nagaszaki, 1954. november 8. –) japán származású brit író, dalszerző, forgatókönyvíró. 2017-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták munkásságát.[1]
Életrajz
Ötéves volt, mikor édesapjának oceanográfusi munkát ajánlottak Surrey-ben, így családjával az Egyesült Királyságba költöztek.[2][3][4] Ishiguro angolt és filozófiát tanult a Kenti Egyetemen, majd mesterképzésen indult a Kelet-angliai Egyetemen kreatív írás szakon.[5] Diplomamunkájából született első sikeres regénye, A dombok halvány képe.[4] Ishiguro 1989-ben Booker-díjat kapott a Napok romjai című alkotásáért. Műveit negyven nyelvre lefordították,[4] kettőből film is készült: 1993-ban Anthony Hopkins szereplésével a Napok romjai és 2010-ben a Ne engedj el! adaptációja Keira Knightley, Andrew Garfield és Carey Mulligan főszereplésével. 2005-ben mutatták be James Ivory A fehér grófnő című romantikus történelmi filmdrámáját, melynek ő írta a forgatókönyvét.
2017-ben a Svéd Királyi Tudományos AkadémiaNobel-díjjal ismerte el Ishiguro munkásságát, amiért "nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit".[6]
„Ha összeadjuk Jane Austent és Franz Kafkát, elénk tárul Kazuo Ishiguro egy csukott kagylóhéjban. A recepthez már csak egy kis Marcel Proust szükségeltetik, és akkor nagyjából már megvan, miféle művek kerülnek ki Ishiguro keze alól” – nyilatkozta a Svéd Akadémia titkára, Sara Danius.[5]
Művei
Legismertebb regénye a Napok romjai, amely egy komornyik szemszögéből ábrázolja a második világháború sújtotta Angliát.[5]
Újabb művei a fantasztikum irányába fordultak.[2] A Ne engedj el… egy disztópikus Angliát elevenít meg, amely cselekményének központjában három barát áll, akik hamarosan felfedezik, hogy nyugalmas gyermekkoruk mögött valójában valami sötét lakozott.[2][5]Az eltemetett óriás egy idősödő pár útját követi nyomon egy furcsa, másvilági angol vidéken.[2] A könyv feltárja, hogyan kapcsolódik össze az emlékezés a feledéssel, a történelem a jelennel, a fikció a valósággal.[3]
