1944-ben, a Szálasi-kormány idején a pannonhalmi főapátság épületegyüttese a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt gyermekmenhelyként is működött. A személyzeten kívül 760 fő, köztük 418 gyermek kapott ellátást és menedéket; fiatal leventéket, bujkáló zsidókat és szökött katonákat is befogadtak. Kelemen Krizosztom főapát lakásában a Gestapo október 25-én sikertelen házkutatást tartott. Nyilasok később is zaklatták, de a pártfogoltakat nem adta ki. November végén aláírta a Szálasinak küldött, „a Dunántúl megkímélését célzó egyházfői memorandumot”.[3]
Egyházi és szépirodalmi munkái a vidéki és a fővárosi lapokban jelentek meg. Írásaiban főleg az ifjúság nevelésével foglalkozott. Hamvait 1984-ben, születésének századik évfordulóján Pannonhalmán helyezték örök nyugalomra.
Művei
A Pannonhalmi Bencés Rend története 6/B – Opus Dei imádságos és énekeskönyv Pannonhalma, 1942
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát Kelemen Krizosztomról írott disszertációja
Hetényi Varga Károly: Kelemen Krizosztom és a pannonhalmi menedék Vigilia, 1985/4. szám, 304–305. o.
Szenes Sándor: Befejezetlen múlt Budapest, 1986; 117–119. o.
Kruesz Krizosztom, 1865–1885 / Kelemen Krizosztom, 1929–1950; METEM–International Society for Encyclopedia of Church History in Hungary, Bp.–Toronto, 1990 (METEM-könyvek; Pannonhalmi főapátok)
Somorjai Ádám: Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát emigrációs évei, 1947–1950. Különös tekintettel a Magyar Bencés Kongregáció jogfejlődésére; METEM, Bp., 2014 (Pannonhalmi apátok és főapátok)