Kenneth Harry Miles (1918. november 1. – 1966. augusztus 17.) brit versenymérnök, autóversenyző.[1]
Pályafutása
1918. november 1-jén született meg az angliai Sutton Coldfieldben, amely Birmingham városához volt közel.[2] Eric Miles és Clarice Jarvis voltak szülei.[3] 15 éves korában beállt Wolseley Motors-hoz inasnak, miután otthagyta az iskolát.[3] Az autókhoz és a más gépekhez elég jó érzéke volt, ezért később műszaki iskolába küldték, hogy minél többet megtanuljon a járműgyártásról.[1] 1939-ben kitört a második világháború és ő is beállt a seregbe, tankparancsnok volt, részt vett a normandiai partraszállásban is.[2][3] A háborút követően számos neves autómárkánál megfordult, úgy mint a Frazer Nash, az Alfa Romeo és a Bugatti. 1952-ben Los Angelesbe költözött[4][5] A versenyzői pályafutása kezdetén a Sports Car Club of Amerika futamain indult a saját építésű MG alapú versenygépével.[6] 1953-ban egymás után 14 győzelmet ért el. A nyugati parton sorra halmozta a sikereket, egyrészt saját építésű autóival, másrészt olykor gyári versenygépekbe is beült, mint például a Porsche 550.[7]
Nem csak versenyzett és autókat épített, hanem olykor az SCCA kaliforniai részlegének az irányítását is megszerezte. Szervezte a versenyeket, intézte a jegyeladásokat. Az 1960-as évek elejére már Amerika híres autóversenyzője volt, úgy emlegették, mint a nyugati parti Stirling Moss. Ez időben kötött barátságot a már szinte legendaként tisztelt Carroll Shelby-vel, aki már ez időben is a Ford V8-as motorjaival foglalkozott. Miles fontos szerepet játszott a Cobra, majd a Daytona Coupe és később a Ford GT40 kifejlesztésében. 1965-ben Bruce McLaren volt a csapattársa a Le Mans-i 24 órás autóversenyen, de váltóhiba miatt kiestek. 1966-os év elején megnyerte a élete első és utolsó Daytona-i 24 órás futamát, ott 678 kört tett meg Lloyd Ruby-val a GT40 volánja mögött. Majd szintén ez a páros megnyerte a Sebringi 12 órás autóversenyt is. Le Mansban Denny Hulme volt a csapattársa az 1-es rajtszámú Ford GT40-nel.[8] A futamon megszerezte a vezetést, majd ugyan elsőként haladt át a célvonalon, azonban a célfotó miatt, amelyet a Ford vezetősége erőltetett a Shelby American versenycsapatra, mégsem őt ünnepelte a közönség és a világ, hanem a 2-es rajtszámú autóval célba érő Bruce McLaren és Chris Amon párost.[9] Körülbelül 10 méteren múlott a tripla korona, mivel a 2-es számú GT40 ennyivel több métert tett meg a verseny alatt, miután hátrébb indultak a rajtrácson, mint az 1-es Ford.[9]
Halála
1966-ban a Riverside versenypályán tesztelte az új versenygépet a J-car nevet viselő prototípust. A lejtős hátsó egyenesben 200 mérföld/óra sebesség fölé ment, majd hirtelen megpördült alatta az autó, felborult és kigyulladt. Az egész autó apró darabokra esett szét, Miles kizuhant belőle és azonnal meghalt.[10]
Eredményei
USAC Road Racing Championship
| Szezon
|
Bajnokság
|
Csapat
|
Autó
|
Helyezés
|
Forrás
|
| 1961
|
USAC Road Racing Championship
|
Crandall Industries Incorporated
|
Porsche 718 RS 61
|
1.
|
[11][12]
|
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Le Mans-i 24 órás autóverseny eredménysorozata
Daytonai 24 órás autóverseny eredménysorozata
Mozifilm
2019 novemberében mutatták be Az aszfalt királyai (Ford v Ferrari) című – a Ford és a Ferrari 1966-os Le Mans-i csatáját mutatja be – mozifilmet, amiben Milest Christian Bale alakítja.[14][15][16]
Jegyzetek
- ↑ a b Drummond, Meghan: Who Was Ken Miles. CJ Pony Parts, 2019. november 15. [2019. november 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 13.)
- ↑ a b Crow, James T.: Ken Miles: An Appreciation. Road & Track , 2019. november 14. (Hozzáférés: 2019. november 18.)
- ↑ a b c Ken Miles: Biography. Motor Sport . (Hozzáférés: 2019. november 18.)
- ↑ Crow, James T.: Ken Miles Was an Unsung Racing Hero. Road & Track , 2019. november 14. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
- ↑ „Famed Race Driver Ken Miles Dies in Flaming Crash at Riverside”, News-Pilot , 1966. augusztus 18., 3. oldal
- ↑ „Miles, Veteran Race Car Driver, Dies in Crash”, The Herald-News , 1966. augusztus 18., 39. oldal
- ↑ Raskin, Lee. James Dean: At Speed. Phoenix, Ariz.: David Bull, 70. o. (2005). ISBN 978-1893618497
- ↑ „McLaren, Amon Win at LeMans”, Hartford Courant , 1966. június 20., 21. oldal
- ↑ a b „Fords Humiliate Mighty Ferraris in Le Mans Race”, Daily Independent Journal , 1966. június 20., 29. oldal
- ↑ 1967 Ford GT40 Mark IV. supercars.net. (Hozzáférés: 2010. február 23.)
- ↑ SPAM protection / Ochrana proti SPAMu. Wsrp.ic.cz. [2014. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
- ↑ USAC Road Racing Championship - Championships. Racing Sports Cars. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
- ↑ „Fords Take Top 3 Places at Daytona; Andretti's Ferrari Winds up Fourth”, The Morning Call , 18. oldal
- ↑ James Mangold to Direct Ford vs. Ferrari Film as ‘Logan’ Follow-Up. variety.com. (Hozzáférés: 2018. február 5.)
- ↑ 'Outlander' Star Caitriona Balfe, 'Quiet Place' Breakout Noah Jupe Join Ford vs. Ferrari Movie. hollywoodreporter.com. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
- ↑ 'Ford v. Ferrari' Trailer: Matt Damon, Christian Bale Team Up to Design Race Car. hollywoodreporter.com, 2019. június 2. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
