Kirsch János (Mezőtúr, 1961. január 12. – Szekszárd, 2012. május 22. ) író, költő, diakónus, eszperantista,[2] templomigazgató, középiskolai tanár, 6 gyermek édesapja, a keresztény és polgárértékek elkötelezett híve. "Kettős állampolgár" -nak vallotta magát: legfőbb életcéljának a földi és égi haza szolgálatát tekintette. Többnyire az igehirdetésben elhangzó elmélkedései olykor írásban is megjelentek a helyi lapokban. Igény szerint eszperantó nyelven is prédikált, illetve publikált. E nyelven írt versei olykor szinte tükörképei a magyar változatnak, máskor viszont ugyanabból az ihletből, alapötletből egészen más végkifejletekig jutottak el. Több mint három évtizeden keresztül vett részt az eszperantó mozgalomban. Családjának tagjai is beszélik a nyelvet.
Iskolái
Gyermekkorát a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kuncsorbán töltötte. Édesapja földműves volt, édesanyja az otthoni munkákat látta el négy gyermeke mellett.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, utána a kecskeméti Piarista Gimnáziumba került, ahol le is érettségizett. Teológiai és hitoktatói tanulmányait Egerben, majd Budapesten végezte (1981-1990). Szombathelyen nyelvtanári diplomát szerzett (1994).
Családja
1990-ben megnősült[3] Felesége Rojik Ágota, gyermekeik: Veronika Ágota (1991), Mária Anna (1994-95), Márton Áron (1996), János Márk (1997), Péter Kristóf (2000) és Katalin Zsófia (2003).
Munkássága
Értelmi fogyatékos gyermekek nevelője Tiszaföldváron (1985-87)
Tamásiba kerül, ott hitoktató és lelkipásztor (1987)
Zalaszabarban (1990) részt vett feleségével a katolikus iskola megszervezésében.[4] Mindketten ott tanítottak.
↑. Ő lett a Pécsi Egyházmegye első nős, családos diakónusa.
↑Tanítói és teológiai végzettséggel rendelkező felesége a gyermeknevelés mellett a plébániai és a hitoktatói feladatokból is derekasan kiveszi a részét.
