Klamath Falls (klamath nyelven ʔiWLaLLoonʔa,[3]kiejtése: ˈklæməθ fɔlz) az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Klamath megyéjében, a Felső-Klamath-tó délkeleti partjainál, a kaliforniai határtól 40 km-re északra helyezkedik el. A 2010. évi népszámláláskor 20 840 lakosa volt. A város területe 53,51 km², melyből 2,2 km² vízi.
A telepesek az Oregon-ösvény biztonságosabbá tételéért nyitott Applegate-ösvényen át érkeztek, és költöztek be a Klamath-medencébe, amit ekkor már 4000 éve lakott volt. A Link-folyó után eredetileg Linkville-nek nevezett közösséget George Nurse alapította 1867-ben.
Történet
Neve
A települést 1867-ben Linkville néven alapították,[4] majd 1892–1893 környékén változtatták Klamath Fallsra.[5] A klamath szó[6] a chinook nyelv emberekre megadott definíciója, amelyet a nyugati parti indiánok használtak az itt élőkre.[7] A meghatározásból több locativus is kialakult: a modoc vagy achomawi nyelvű lutuami („tó menti lakók”) vagy a móatakni („Tule-tó menti lakók”); a különböző kifejezések keveredésének eredménye a mai klamath kifejezés, melynek klamath eredetére nincs bizonyíték. Az őslakosok a régiót ma „Yulalona” és „Iwauna” neveken emlegetik; melyek a Link-folyó felsőbb szakaszán kialakuló erős déli szelekre utalnak.
A klamathok a Link folyami vadvízi vízeséseket Tiwishkeniként („ahol a vízesések összefutnak”) emlegetik,[8] így került a szóba a „Falls” („vízesés”) tag; valójában az említett szakaszok inkább zuhatagok, mintsem vízesések. Ezeket a sellőket a helyi gátról lehet leginkább észlelni, ahol az átáramló vízmennyiség kevés ahhoz, hogy a sziklákat ellepje.
Őslakosok
A körzet első ismert lakói a klamath és modoc indiánok voltak; utóbbi törzs a mai várostól 32 km-re délre élt, de amikor ellenségeikkel, a klamathokkal közös rezervátumba telepítették őket, a közeli, vulkáni tevékenység által kialakított köveknél rejtőztek el.[9] Ez a felkelés vezetett a modoc háború kitöréséhez, amely 1872–1873 között félmillió dolláros veszteséget okozott az USA lovasságának; ez az összeg mai árfolyamon 8 millió dollár (kb. 2,1 milliárd forint). Az ütközetekben 17 indián és 83 fehér halt meg.[10]
Az Oregoni-ösvény biztonságosabbá tétele érdekében 1846-ban jelölték ki az Applegate-ösvényt.[11] Az első, nem őslakos telepes a 19 éves Wallace Baldwin, aki 1852-ben 50 lóval érkezett ide.[12] 1867-ben George Nurse az Ewauna-tótól északra lévő Link-folyó után Linkville-nek nevezte el a települést.
20. század
A mezőgazdaság lehetővé tételének érdekében 1906-ban csatornaépítésekbe kezdtek; az első, „A” jelű főcsatorna 1907. május 22-től szolgáltat vizet; ennek egyik célja az volt, hogy a földhöz jutott világháborús veteránok gazdálkodhassanak.[13]
A második világháború idején a szomszédos kaliforniai Newellben működött a Tule Lake War Relocation Camp, valamint a szomszédos Jackson megyében, Tulelake-hez közel egy fogolytábort is létesítettek. 1945 májusában a várostól 48 km-re keletre (Bly közelében) egy templomra dobott japán tűzballon egy nőt és öt gyereket megölt. A rendelkezésre álló források szerint ez volt a háború egyetlen, az USA szárazföldje ellen japánok által elkövetett támadása.
A 20. század első felében a gazdaság a faiparra épített.[14] Amikor a Southern Pacific Railroad vonala 1909-ben elérte a közösséget, a népesség pár száz főről több ezerre duzzadt. Számos, a kivágott ezüst- és tűnyalábos fenyőket feldolgozó üzem nyílt; az üzletág az 1980-as évek végéig virágzott, amikor az ipar miatt a nyugati erdeibagoly és több más faj is veszélybe került.
1993. szeptember 20-án több földrengés is volt a várostól nem messze,[15] amik a belvárosban is éreztették hatásukat: több ház, köztük a megyei törvényszék, valamint a Szent Szív Akadémia és Kolostor épülete is megrongálódott. Az események miatt ketten életüket vesztették.
A város 2001-ben került az újságok címlapjára, miután egy bírósági döntés kimondta, a veszélyeztetett fajok védelméről szóló törvény értelmében le kell állítani a földek vízellátását megoldó projektet. Az említett állatokat listázó szövetségi jegyzékbe a Lost folyami- és a rövidorrú bojtorjánhal 1988-ban került be; később, a 2001-es aszály idején kutatók egy csoportja arra jutott, hogy a víz további csapolása a Felső-Klamath-tóban élő fajok, illetve a Klamath folyami coho lazac esetében végzetes következményekkel járhat. Az eredményre válaszul farmerek és polgárok egy csoportja 2001. május 7-én élőláncot alkotott a főutcán;[16] az eseményen 18 000 farmer, gazdák, városlakók és politikusok is részt vettek. Az eset emlékére két szobrot is emeltek. Az ellenállás miatt elvetették a vízgazdálkodási változtatást, és 2002 elejétől folytatódott a korábbi gyakorlat.
2002-ben a Klamath- és Trinity-folyók alacsony vízállása és magas hőmérséklete miatt 33 000 lazac pusztult el;} ez lényegében megsemmisítette a helyi halipart, ezért a halászok több, mint 60 millió dollár segélyt kaptak. A Trinity vízének 90%-át Kaliforniába irányították át.[17]
A tudományos akadémia 2003. október 20-án közzétett vizsgálata szerint az öntözés korlátozása nem sokat segített, akár árthatott is a halpopulációnak;[18] az eredményt később egy másik jelentés kritizálta.[19] A bojtorjánhalak szaporodásának elősegítésére a Chiloquin-gátat lebontották.
Geotermikus energia
A város alatt jól kihasználható geotermikus források találhatók, amelyeket már az 1900-as évek eleje óta hasznosítanak. A belvárosban 1981-ben új fűtőrendszert telepítettek, amelyet 1982-ben bővítettek; a munkálatokat a saját kazánokat üzemeltető lakástulajdonosok ellenezték, mert féltek, hogy az új hálózat hatására változna a vízszint, és csökkenne saját eszközeik hatásfoka. A munkálatokat két évre felfüggesztették, majd 1984-ben a víztározó vizsgálata kimutatta, hogy a városi és privát rendszerek nem lennének hatással egymásra. 1986-ban csőtörések miatt leállították a rendszert; a hibákat 1991-re orvosolták, amikor a hálózat újraindult. Az azóta újra kibővített rendszer az Oregoni Technológiai Intézet szerint megtérült, illetve ahhoz közel áll. A geotermikus energiát lakások, iskolák, üvegházak, hivatalok és kereskedelmi egységek fűtésére használják, valamint innen nyeri a működéshez szükséges hőt a helyi hulladékfeldolgozó, és az utakon és járdákon üzembehelyezett hóleolvasztó berendezések is.[20]
Levegőminőség
Az Oregoni Környezetügyi Hivatal szerint jelentős erőfeszítéseket tesznek a Klamath-medence levegőjének javítására; a várost vizsgáló 2012 szeptemberi jelentésükben a következőket írják:
A város földrajza, éghajlata és a fatüzelésű kályhák nagy száma miatt Klamath Falls régóta küzd a légszennyezettséggel és annak megoldásával. Ahogy az egészségügyi kockázatok egyre inkább fontosabbak lettek, a Környezetvédelmi Ügynökség úgy finomította egyre jobban az ajánlott határértékeket. Klamath Falls 1994-ben fogadta el a PM10-koncentrációról szóló ajánlást. Miután 2009-ben az ügynökség új, a PM2,5-értékekre vonatkozó számot vezetett be, a város levegőjét szennyezettnek minősítették. A hivatal dolgozik azon, hogy a település ezeket az ajánlásokat teljesíteni tudja.
2007-ben Klamath megye felülvizsgálta a tiszta levegő érdekében hozott rendeletét az alábbiak szerint:
Az elégethető tűzifa mennyiségének korlátozása az időjárás függvényében
Lakások eladásakor a nem minősített berendezéseket ki kell szerelni
Hordókból való égetés megtiltása
Fatüzelésű kályhák számának visszaszorítása
A város és a környezetvédelmi hivatalok és ügynökségek közös akciójában 2008 és 2011 között számos kályhát cseréltek le, ezzel csökkent a légszennyezettség mértéke[21]
Éghajlat
Klamath Falls mottóját („Oregon napsütötte városa”) az évi 300 napsütéses nap miatt kapta.[22] A település magasan fekszik; telei hidegek és havasak, nyári délutánjai forróak, -éjszakái pedig hűvösek. A Köppen-skála szerint a város éghajlata meleg nyári mediterrán (Csb-vel jelölve), de egyesek szerint inkább kontinentális mediterrán (Dsb-vel jelölve).[23]
A régió többi részéhez hasonlóan a nyarak itt is szárazak, a legtöbb csapadék hó formájában télen hull. Ugyan éghajlata nem száraz vagy félszáraz, a nyugatra lévő Cascade-hegység árnyékolása miatt évente mindössze 340,6 mm csapadék esik. A legcsapadékosabb időszak 1957 júliusától 1958 júniusáig (517,1 mm), a legszárazabb pedig 1954 júliusától 1955 júniusáig (154,7 mm) volt.[24] A melegrekord 1911. július 27-én, a hidegrekord pedig 1888. január 25-én dőlt meg. Évente átlagosan 120 nap esik fagypont alá a hőmérséklet, először szeptember 21-én, utoljára pedig június 1-jén.[25][26] Évente két nap van 32,2 fok vagy melegebb, és két éjszaka megy a hőmérő higanyszála -17,8 fokig vagy az alá.
A legcsapadékosabb a december–január időszak, a legszárazabb pedig július hónap. A legmelegebb hónap július, a leghidegebb pedig január.
A 2010-es népszámláláskor a városnak 20 840 lakója, 8542 háztartása és 4876 családja volt. A népsűrűség 406,2 fő/km2. A lakóegységek száma 9595, sűrűségük 187 db/km2. A lakosok 83,4%-a fehér, 1%-a afroamerikai, 4,3%-a indián, 1,6%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 4,5%-a egyéb, 5%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 11,8% (10% mexikói, 0,4% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,3% egyéb spanyol vagy latino származású.)
A háztartások 30,4%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 38,5% házas, 13% egyedülálló nő, 5,6% egyedülálló férfi, 42,9% pedig nem család. 32,9% egyedül élt; 11,3%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,35 személy élt; a családok átlagmérete 2,98 fő.
A medián életkor 33,6 év volt. A város lakóinak 23,6%-a 18 évesnél fiatalabb, 14,6% 18 és 24 év közötti, 25,2%-uk 25 és 44 év közötti, 24,1%-uk 45 és 64 év közötti, 12,3%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 49,3%-a férfi, 50,7%-a pedig nő.[31]
2000
A 2000-es népszámláláskor a városnak 19 462 lakója, 7916 háztartása és 4670 családja volt. A népsűrűség 379,3 fő/km2. A lakóegységek száma 8722, sűrűségük 170 db/km2. A lakosok 85,1%-a fehér, 1%-a afroamerikai, 4,4%-a indián, 1,3%-a ázsiai, 0,1%-a a Csendes-óceáni szigetekről származik, 4,1%-a egyéb-, 3,8%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 9,3% (7,5% mexikói, 0,2% Puerto Ricó-i, 0,1% kubai, 1,5% pedig egyéb spanyol/latino származású.)
A háztartások 30%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 42,2% házas, 11,7% egyedülálló nő; 41% pedig nem család. 32,4% egyedül élt; 11,9%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,36 személy élt; a családok átlagmérete 2,99 fő.
A város lakóinak 25,5%-a 18 évesnél fiatalabb, 9,2% 18 és 24 év közötti, 27,2%-uk 25 és 44 év közötti, 21,5%-uk 45 és 64 év közötti, 12,8%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A medián életkor 33,4 év volt. Minden 100 nőre 102 férfi jut; a 18 évnél idősebb nőknél ez az arány 99,8.
A háztartások medián bevétele 28 498 amerikai dollár, ez az érték családoknál $37 021. A férfiak medián keresete $31 567, míg a nőké $22 313. A város egy főre jutó bevétele (PCI) $16 710. A családok 16,2%-a, a teljes népesség 21,9%-a élt létminimum alatt; a 18 év alattiaknál ez a szám 26,8%, a 65 évnél idősebbeknél pedig 9,5%.[32]
Városvezetés
Klamath Falls a városkezelési feladatok ellátására az 1972-ben megszavazott alapszabály-módosítás óta egy menedzsert alkalmaz.[33] A független képviselőtestület öt tagból áll; mindegyiküket öt jelöltből választják ki. A megbízatás négy évre szól, a képviselők pedig visszahívhatók. A szintén független polgármestert is négy évre választják; ő elnököl a testületi üléseken és bármely, max. 3 tag által elfogadott rendeletet megvétózhatja.
A város adminisztratív ügyeiért a menedzser felel, akit a képviselőtestület jelöl, megbízatása pedig korlátlan időre szól, valamint a képviselők választják a városi bírót és -ügyészt is. A település polgármestere 1992 óta a jelenleg ötödik ciklusát töltő Todd Kellstrom, a menedzser pedig Nathan Cherpeski.[34]
A helység állami szinten a 26. szenátusi körzetben (képviselője a republikánus Doug Whitsett) és az 56. képviselőházi körzetben (képviselője a szintén republikánus Bill Garrard) fekszik. Szövetségi szinten Klamath Falls az oregoni második kongresszusi kerületben (képviselője a republikánus Greg Walden). Az USA választási körzeteit a két nagy párt iránti elkötelezettségük alapján vizsgáló Cook Partisan Voting Indexen a 2. kerület R+10 értékkel szerepel.[35]
Gazdaság
A város legnagyobb foglalkoztatói a Sky Lakes Medical Center, a Klamath Falls-i Városi Iskolakerület, a JELD-WEN nyílászáró-készítő, a szűrőgyártó Collins Products Company, a Columbia Forest Products fafeldolgozó, a NEW Corp ügynökség, a Klamath megyei Iskolakerület és az Oregoni Technológiai Intézet.[36]
Infrastruktúra
Oktatás
Közoktatás
A település iskolái a Klamath Falls-i Városi Iskolakerület, az ennek területén kívül eső intézmények pedig a Klamath megyei Iskolakerület alá tartoznak;[37] a belterületiek a következők:[38]
Általános iskolák: Conger-, Mills, Pelican- és Roosevelt Elementary School
Középiskola: Ponderosa Middle School
Gimnáziumok: Klamath Learning Center és Klamath Union High School
A helyi közlekedést a város által alapított Basin Transit Service biztosítja.[43] A távolsági buszközlekedést Medford és Brookings irányába az Oregon POINT járat,[44] a kaliforniaiAlturas irányába heti egyszer pedig a Sage Stage biztosítja.[45]
A légibázis részét képező Klamath Falls-i repülőtér a belvárostól 10 km-re délre fekszik.[46]
Katonai légibázis
A Kingsley Field bázison (másik nevén Klamath Falls-i repülőtér) állomásozik a légvédelem 173. had- és 270. légiirányító egysége. A gárda pilótái F-15-ös gépek C és D változataival repülnek.
A légibázis rendelkezik Oregon második legnagyobb futópályájával (3140 méter hosszú és 46 méter széles), amely a Space Shuttle vész-leszállóhelye lett volna. A területet kiképzésekre is használják, ami a helység légterében nagy légiforgalmat eredményez.
Pihenés
Klamath Falls számos lehetőséget nyújt a kikapcsolódásra. A Sziklás-hegységtől nem messze fekvő Klamath-tónál[47] található az Arnold Palmer által tervezett Running Y élménypark és hotel, ahol golfozni és jégkorcsolyázni is lehet,[48] valamint a közeli Rocky Point település kenuzásra is alkalmat ad.
A Moore Parkban közösségi segítséggel számos sétányt létesítettek, amelyek közkedveltek a túrázók, futók és kerékpárosok körében is. A Felső-Klamath-tó körül, a Klamath-medencében található területen tereprendezés és növényültetés is végbement, így a vállalkozó kedvűek különböző nehézségű szakaszokkal találkozhatnak.[49]
Az OC&E egykori vasútvonalát követő túraútvonal Oregon legnagyobb állami parkja. A Wiard Memorial Park and Recreation District által üzembentartott sétány és a Wiard Park május 1. és október 1. között reggeltől estig tart nyitva. A belvárosban, az Ewauna-tó partja mentén egy a veteránoknak emléket állító park is található.[50]
A város a madarak által használt nyugati parti vonulási útvonal alatt fekszik, így az év során számos lúdféle és hüllő figyelhető meg; ilyenek a 16 km-re nyugatra lévő Medve-völgyben, Keno mellett a telek során fészkelő fehérfejű rétisas, vagy a nyaranta megfigyelhető orrszarvú pelikán.
A Kráter-tavi Nemzeti park 80 km-re északra található; a vizet körülölelő 50 km-es körgyűrű a biciklisek kedvelt helye, valamint télen síelők és hótaposók is megfordulnak itt. A körgyűrű mentén évente maratont rendeznek.[51]
A Lava Beds National Monument Klamath Fallstól 48 km-re délkeletre, a kaliforniai Tulelake közelében található. Itt találhatóak a világ legnagyobb, vulkáni tevékenység során keletkezett alagútjai, valamint az emlékmű bemutatja az első modoc háborút is.
A Hegyi-tavi Tájvédelmi Körzet az USA egyik első ilyen kijelölt területe. A helységtől nyugatra található körzetben az ősi tavakban is lehet horgászni.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Klamath Falls, Oregon című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Warren A. Beck, Ynez D. Hasse: The Modoc War, 1872-1873 (angol nyelven). University of Oklahoma Press, 2016. február 8. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑The Applegate Trail (angol nyelven). Webtrail, 2006. február 23. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Jack Bowden: Railroad Logging in the Klamath Country. (angolul) Hamilton (Montana): Oso Publishing Company. 2003. ISBN 1931064113
↑Ashbel S. Green – James Long: Quakes rattle Southern Oregon. (angolul) The Oregonian, (1993. szeptember 20.) 1. o. Hozzáférés: 2018. január 12.
↑The Klamath Bucket Brigade (angol nyelven). The Klamath Bucket Brigade. [2010. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Michael Milstein: Tapping the Trinity (angol nyelven). The Oregonian, 2002. október 27. [2014. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Jo Becker – Barton Gellman: Leaving No Tracks. (angolul) Washington Post, (2007. június 27.) A01. o. arch Hozzáférés: 2018. január 12.
↑Tony „Tony” Boyd: Geothermal In Oregon (angol nyelven). Oregon Institute of Technology. [2015. december 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Rachel Sakata: Klamath Falls PM2.5 Attainment Plan (angol nyelven). State of Oregon – Department of Enviromental Quality, 2012. szeptember 26. [2017. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑History of Klamath Falls (angol nyelven). City of Klamath Falls. [2016. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Population Estimates (angol nyelven). United States Census Bureau. [2014. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 10.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. január 10.)
↑Summary File 1 Dataset (angol nyelven). United States Census Bureau. (Hozzáférés: 2018. január 10.)
↑City Charter (angol nyelven). City of Klamath Falls, 1972. [2017. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Mayor & Council (angol nyelven). City of Klamath Falls. [2017. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)
↑Moore Mountain Area Trails (angol nyelven). Klamath Trails Alliance. [2018. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
↑Parks (angol nyelven). City of Klamath Falls. [2018. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
↑Event Details (angol nyelven). Crater Lake Rim Runs. (Hozzáférés: 2018. január 13.)
↑Online Directory: Oregon, USA (angol nyelven). Sister Cities International. [2006. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 12.)