Konrad Adenauer

	Konrad Adenauer
	Konrad Adenauer 1952-ben
	Nyugat-Németország 1. kancellárja
	Hivatali idő; 1949. szeptember 15. – 1963. október 16.
Utód	Ludwig Erhard
Születési név	Konrad Hermann Joseph Adenauer
Született	1876. január 5.; Köln, Németország
Elhunyt	1967. április 19. (91 évesen); Bad Honnef, Németország
Sírhely	Waldfriedhof
Párt	CDU
Házastársa	Emma Weyer (1904–1916) Auguste Zinsser (1919–48)
Gyermekei	Konrad Adenauer; Max Adenauer; Maria Adenauer; Ferdinand Adenauer; Paul Adenauer; Charlotte Adenauer; Libet Werhahn; Georg Adenauer;
Foglalkozás	politikus, jogász
Iskolái	Albert Ludwig Egyetem, Freiburg; Lajos–Miksa Egyetem; Bonni Egyetem;
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Károly-díj (1957. május 27.); Grand Cross special issue of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany, special issue (1954. január 31.); Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich (1927. március 7.); Bajor Érdemrend (1958. május 3.); Grand Cross of the Order of the Southern Cross (1953. július 6.); Knight Grand Cross in the Order of the Netherlands Lion (1960. december 23.); a francia Becsületrend nagykeresztje (1962. július 2.); Orden wider den tierischen Ernst (1959); Belga Lipót-rend fősávja (1956. szeptember 22.); Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje (1956. december 31.); Knight Grand Cross of the Order of the Falcon (1955. január 29.); Grand Cross of the Order of the Oak Crown (1957. július 1.); Grand Cross of the Order of the Aztec Eagle (1955. szeptember 22.); Grand Cross of the Order of the Sun of Peru‎ (1953. július 18.); Grand Cross of the Order of the Liberator General San Martin (1962. március 21.); Grand Cross of the Military Order of the Tower and Sword (1963. október 15.); Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1953. december 31.); Berlin díszpolgára (1963. október 10. – , német szövetségi kancellár); Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1967. február 15.); Schlesierschild; Vörös Sas-rend 4. osztálya (1918. augusztus 30.); Aranysarkantyú-rend (1955. december 28.); Szent Sír Lovagrend nagykeresztje (1964. április 12.); Order of the Rising Sun, 1st class (1960. március 22.); Order of the Rising Sun with Paulownia Flowers, 1st class (1963. december 2.); Grand Cross of the Order of the Condor of the Andes (1955. április 28.); Historian Prize of the city of Münster (1988); a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora; Eisernes Kreuz am weißen Bande (1918. január 27.); Order of the Supreme Sun (1963. október); Grand Cross of the Order of May (1953. augusztus 14.); Order of Merit (1954. március 30.); Grand Cross of the Order of Boyacá (1953. szeptember 30.); National Order of Merit (1955. január 10.); Order of José Matías Delgado (1955. november 5.); Order of the Holy Trinity (1954. november 24.); Order of the Crown (1955. augusztus 9.); National Order of Madagascar (1962. augusztus 27.); Juan Pablo Duarte Order of Merit (1954. november 21.); Grand Cross of the National Order of the Lion (1961. november); Grand Cross of the Order of Civil Merit (1928. november 27.); Order of the White Elephant (1960. július 26.); Order of the Crown of Thailand (1955. augusztus 11.); Grand Cross of the Order of George I (1954. március 16.); Order of the Star of Africa (1960. április 7.); Order of Valour (1964. szeptember 23.); Grand Cross of the National Order of Honor and Merit (1955. december 20.); Orden de la Independencia Cultural Rubén Darío (1959. április 3.); honorary doctor of Waseda University; honorary doctorate of the Weizmann Institute of Science; a Columbia Egyetem díszdoktora; a Harvard Egyetem díszdoktora; a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora; Bad Honnef díszpolgára; a Keió Egyetem díszdoktora; Köln díszpolgára (1951); az Ottawai Egyetem díszdoktora; Bonn díszpolgára; Grand Cross of the Military Order of Christ (1956. január 24.); Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria (1956. október 18.); honorary doctor of the University of Maryland; Merit Cross for War Aid (1917. március 17.); az Osztrák Vöröskereszt Díszjelvénye (1922. június 17.); German Red Cross Decoration (1932. május 6.);
	Konrad Adenauer aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Konrad Adenauer témájú médiaállományokat.

Konrad Adenauer (teljes nevén Konrad Hermann Josef Adenauer) (Köln, 1876. január 5. – Bad Honnef, 1967. április 19.) német politikus, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, „az egységes Európa atyja.”

Élete

Konrad Adenauer 1876. január 5-én, Johann Konrad Adenauer (1833–1906) és Helene Scharfenberg (1849–1919) harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Az erős katolikus, kispolgári családi háttér alapvetően meghatározta későbbi személyiségét. Középiskoláját Kölnben végezte, 1894. március 5-én tette le az érettségi vizsgát. Ezt követően Freiburgban, Münchenben és Bonnban végezte jogi és közgazdaság-tudományi tanulmányait. Kölnben jogászként dolgozott.

Már fiatalon szerepet vállalt a közéletben, szinte mindegyik egyetemen tagja volt a katolikus diákmozgalomnak. Élete végéig különösen elkötelezett maradt az Arminia Katolikus Diákegylet iránt. Egyetemi évei után csatlakozott a katolikus párthoz (Centrum Párt), 1906 és 1917 között Kölnben polgármester-helyettes. 1917 és 1933 között, majd 1945-ben Köln főpolgármestere volt. A Porosz Államtanács elnöke volt 1921-től 1933-ig. A nemzetiszocialisták felmentették tisztségeiből, nyugdíjazták, majd 1934-ben és a Hitler elleni merénylet után (1944. július 20.) bebörtönözték.

A háború után részt vett a Rajna-vidéki CDU megszervezésében, amelynek elvei a katolikus társadalmi tanításra épültek. Az országosan egységesülő pártnak is vezető személyiségévé vált. 1948-ban a nyugat-német alkotmányt kidolgozó Parlamenti Tanács elnöke és egyben irányítója. Az 1949-ben kancellárrá választott Adenauer (Nyugat-) Németországban stabil demokráciát kívánt létrehozni, és a háborús vereség utáni elszigeteltség, kiszolgáltatottság leküzdése érdekében célul tűzte ki az ország csatlakozását az akkor alakuló európai, illetve atlanti szervezetekbe. Ez a törekvés vezette őt a francia külügyminiszter, Robert Schuman tervének felkarolására is, ami elvezetett az Európai Szén- és Acélközösség, végül hat állam részvételével az Európai Gazdasági Közösség létrejöttéhez.

Ő volt a Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország) első szövetségi kancellárja (1949 szeptemberétől 1963 októberéig). 1951 és 1955 között egyben külügyminiszter. Az ő kezdeményezésére lett Bonn az NSZK fővárosa. 1956-ban a Szabaddemokrata Párt (FDP) kilépett az uniós pártokkal létesített koalícióból. Az 1961. évi választásokon az uniós pártok elvesztették többségüket. Adenauer 1962-ben ismét a szabaddemokratákkal alakított koalíciós kormányt. Utódja a szövetségi kancellári poszton 1963-tól Ludwig Erhard volt.

Külpolitikája

Külpolitikájának fő jellemzői:

az ország szuverenitásának helyreállítása
az NSZK integrálása Nyugat-Európába: Kancellársága alatt csatlakozott az NSZK az Európa Tanácshoz (1949), az Európai Szén- és Acélközösséghez (1951), a NATO-hoz (1955). 1957-ben Adenauer írta alá az NSZK részéről az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló nemzetközi szerződést, a római szerződést
a nyugatnémet-francia szövetség erősítése – Megkötötte a francia-német együttműködési szerződést (1963)
az NDK el nem ismerése (Hallstein-doktrina)
Kancellári működése alatt szorosabb kapcsolatokat alakított ki Franciaországgal és a Szovjetunióval, 1955 szeptemberében utóbbiba el is látogatott; ezután diplomáciai kapcsolat létesült a két ország között.
az USA külpolitikájához való alkalmazkodás

Pártvezetőként

A legnagyobb hatású kereszténydemokrata politikusok egyike volt. 1945-ben a Kereszténydemokrata Unió (Christlich-Demokratische Union, CDU) alapító tagja. A brit megszállási övezetben működő szervezet elnöke (1946 – 1950), a párt országos elnöke volt 1950-től 1966-ig. Vezetése alatt a CDU befolyásos tömegpárttá vált.

Gazdaságpolitikája

Nyugat-Németország újjáépítését tűzte ki célul. A Marshall-tervre és Ludwig Erhard neoliberális gazdaságpolitikájára támaszkodva gyors gazdasági fellendülést ért el és sikerült a szociális ellentéteket csökkentenie.

Főbb művei

Erinnerungen (4 kötet, 1965–1983)
Reden 1917 – 1967 (1975–1979)
Briefe (1983-tól)

Magyarul

Konrad Adenauer kancellár beszéde az első nyugatnémet kormány programjának vitájában, 1949; ford., bev. Mucsi András; JATEPress, Szeged, 2006 (Documenta historica)
„A demokrácia számunkra világnézet”. Beszédek és beszélgetések, 1946–1967; Konrad-Adenauer-Stiftung, Bp., 2013

A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:

Idézetek Konrad Adenauertől

Források

Adenauer, Konrad – Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Henry Kissinger: Konrad Adenauer – Az alázat stratégiája. In Henry Kissinger: Az állam vezetéséről: Hat politikai stratégia a XX. századból. Budapest: MCC Press. 2023. ISBN 978-963-644-000-8

Elődje:
–

Németország szövetségi kancellárja
1949–1963

Utódja:
Ludwig Erhard

Németország-portál
Politikaportál