Nagyapja, XIV. Lajos a frissen megnősült Károly herceget 1710. július 10-én Angoulême hercegévé és Ponthieu grófjává emelte.[1] A birtokok a herceg méltóságához illő jövedelmet biztosítottak.
Szerencsétlen házasság lett. A hercegné mértéktelen volt evés-ivásban, szexuális étvágya is igen nagy volt. Erkölcstelen viselkedésével megbotránkoztatta az udvart. Férje mellett szeretőket is tartott. A gyermekáldás is szerencsétlenül alakult. Mária Lujza Erzsébet első terhessége megszakadt. 1713-ban egy fiút szült, Anjou hercegét, aki csak 3 hétig élt. A hercegné 1714. május 5-én, férjének halálakor is teherben volt, június 16-án egy leányt szült, aki másnapra meghalt.[3] Berry hercegének házasságából tehát nem születtek túlélő utódok.
A francia trón várományosa
1711-ben meghalt Károly apja, XIV. Lajos egyetlen fia, Lajos, a Nagy Trónörökös. Az elhunyt legidősebb fia, Lajos, Burgundia hercege, a király unokája, a Kis Trónörökös következett, de 1712 februárjában ő is meghalt. A Kis Trónörökös egyetlen élő fia, az 1710-ben született, ekkor kétesztendős Lajos, Anjou hercege (a későbbi XV. Lajos) lett a trónörökös. A gyenge egészségű kisfiún kívül, egyenes ágon már csak nagybátyja, a Nagy Dauphin harmadik fia, Károly, Berry hercege örökölhette XIV. Lajos trónját.
Az 1713-ban megkötött utrechti békeszerződés egyik feltételeként Károly bátyjának, Fülöpnek még 1712-ben le kellett mondania a francia trón iránti trónigényéről, ezzel párhuzamosan öccse, Károly, Berry hercege pedig – maga és születendő utódai nevében – 1712. november 24-én lemondott spanyol trónöröklési jogáról. A tengeri hatalmak (Nagy-Britannia és Hollandia) csak ezzel a feltétellel ismerték el Fülöp spanyol királyságát, így kívánták kizárni a két Bourbon-királyság perszonálunióban való egyesítését.
XIV. Lajos mindenképpen saját vérvonalának akarta fenntartani a francia trónöröklést. Saját öcsének, Fülöp orléans-i hercegnek utódait, az Orléans-házat távol akarta tartani a tróntól. Ezért legkisebb unokáját, Károly herceget arra készítette fel, hogy az ő halála után ő legyen a Francia Királyság régense, és (a gyermek XV. Lajos idő előtti elhunyta esetén) Károly örökölje a trónt.
Halála
Két évvel később, 1714. május 4-én azonban Károly, Berry hercege váratlanul életét vesztette egy vadászbaleset következtében. 28 éves volt. (Egyes források szerint május 5-én hunyt el). Veszélyes helyzet állt elő: A Nagy Dauphin három fiából kettő halott volt, XIV. Lajosnak egyetlen élő, egyenes ági, törvényes leszármazottja maradt: dédunokája, az ekkor négyéves Lajos, Anjou hercege. Arra az esetre, ha ez a kisfiú is meghalna, XIV. Lajos szerződésekben trónöröklési jogot biztosított saját „törvényesített” (azaz szeretőitől született) fiainak. (Ez trónviszály vagy polgárháború kockázatát hordozta). 1715-ben XIV. Lajos elhunyt, az ötéves Lajos herceg örökölte a trónt, XV. Lajos néven, (II.) Orléans-i Fülöp herceg régenssége mellett.
Életében Károly herceg nem kapott politikai szerepet. Mivel utód nélkül hunyt el, így Berry hercegsége, a Ponthieu-i grófság, az Alençoni Hercegség és a Cognaci Grófság visszaszállt a francia koronára. Berry hercegének címét csak 1754-ben adták ki újra, Lajos Ágost királyi herceg, a későbbi XVI. Lajos király születésekor.
Özvegye, Orléans-i Mária Lujza Erzsébet férjének halála után a párizsi Luxembourg-palotában élt. Folytatta megbotránkoztató életvitelét. A krónikák szeretőinek hosszú soráról, vérfertőző viszonyairól, titokban megszült gyermekeiről szólnak. A korszak gúnyiratainak szerzői sértő nevekkel illették („la princesse Joufflotte” : kb. a „felpumpált hercegnő” vagy a „Luxembourg-i Vénusz”). Öt évvel élte túl férjét. 1719-ben, 24 éves korában bekövetkezett halálát is egy rendellenes terhessége okozta.[3]
_.jpg)
.svg)
