Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

LVT–4

LVT–4
Típuskétéltű lánctalpas jármű
Fejlesztő ország Amerikai Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
GyártóFood Machinery Corp.,
Graham–Paige,
St. Louis Car
Háborús részvételmásodik világháború,
koreai háború
Általános tulajdonságok
Személyzet3 + 24 fő
Hosszúság7,95 m
Szélesség3,25 m
Magasság2,50 m
Tömeg16,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat7–13 mm
Elsődleges fegyverzet1 db 75 mm-es tarack
Másodlagos fegyverzet2 db géppuska
Műszaki adatok
MotorContinental W–670-9A négyütemű csillagmotor
Felfüggesztéstorziós
Sebességszárazföldön: 30 km/h,
vízben: 12 km/h
Hatótávolságúton: 240 km,
vízben: 80 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–4 témájú médiaállományokat.

Az LVT–4 (becenevén Water Buffalo) egy az amerikai hadsereg által, az LVT–2 alapján kifejlesztett kétéltű, lánctalpas jármű volt, amely a második világháború számos csatájában használtak.

Története

Az Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérletek a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A háború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek, felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létre jött az LVT család. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű harcnak, jó példa erre az LVT. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roubding mérnök vezetésével.

Átkelés az LVT-4-gyel.

Az LVT szó jelentése

Az LVT a Landing Vehicle Tracked rövidítése, amelynek jelentése: lánctalpas partra szállító jármű.

Változatai

  • LVT–4 – Géppuskával felszerelt sokszor használt típus.
  • LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata. Sosem került gyártásba.
  • LVT(A)–4 – Páncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
  • LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva.
Az Aligátor a harc után.
Ivo Jima-i harcok során az LVT-k jó szolgálatot tettek.

Harcban

A partraszálló kétéltű járművek partra tették az első támadó hullámot, majd ezekből küldték az utánpótlást a parton lévő, előretörő csapatoknak. Viszont más volt a Csendes-óceáni és az európai hadrendjük.

Az Csendes-óceáni hadszíntér

Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT–1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást, ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partraszállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették, a szigetugró hadműveletek során 1943-tól néhány típusát lángszóróval is felszerelték.

Az európai hadszíntér

Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek.

A háború után

A II. világháborút követően nem ért véget a szolgálata. Koreában is alkalmazták őket és más országok kötelében is. Még számos más helyen is teljesítettek szolgálatot.

Források
Kembali kehalaman sebelumnya