Lamm Vanda (Budapest, 1945. március 26. –) magyar jogász, jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A nemzetközi jog és a nukleáris jog neves kutatója. 1991 és 2010 között az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. 2020. augusztus 1-jétől a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.
[1]
Tanulmányai
1963-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol 1968-ben szerzett állam- és jogtudományi doktorátust summa cum laude eredménnyel. Ezen kívül posztgraduális képzésen vett részt a strasbourgi Faculté Internationale pour l'Enseignement du Droit Comparé-n és a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián.
Tudományos pályafutásaE
1968-ban került a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetébe, ahol először tudományos segédmunkatárs volt, majd munkatárs, főmunkatárs, végül tudományos tanácsadója lett. 1991 és 2011 között az intézet igazgatója.
1979-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusa, 1988-ban akadémiai doktori értekezését.
Kutatóintézeti állása mellett 1975 és 1981 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Nemzetközi Jogi Tanszékén megbízott előadó, 1984 és 1989 között a Nehézipari Műszaki Egyetem nemzetközi jogi tanszékének docense volt, majd 1989-ben megkapta az egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. 1999-ben a Széchenyi István Egyetem nemzetközi köz- és magánjogi tanszékének vezetője lett. 1986-ban a New York-i Columbia Egyetemen vendégkutató; több külföldi egyetemen tanított, 2009-ben az Université Panthéon-Sorbonne Paris vendégprofesszora.
Az Acta Juridica Hungarica felelős szerkesztője és az Állam- és Jogtudomány című szakfolyóirat szerkesztője volt. 2000 és 2001 között a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaság elnöke, 2002-ben tiszteletbeli elnök lett.
Kutatási területe a nemzetközi jog, ezen belül a nemzetközi bíráskodás, emberi jogok, valamint nukleáris jog.
36 magyar és angol nyalvű könyv szerzője, szerkesztője, illetve társszerkesztője, s mintegy 200 tanulmány és cikk szerzője. Munkái magyar, angol és francia nyelven 17 országban jelentek meg. Két könyve kiadói nívódíjban részesült.
2007-ben az MTA levelező tagjává, 2013-ban rendes taggá választották. 2011 és 2017 között az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának elnökhelyettese, 2017-től 2020-ig osztályelnök. Elnöke volt az MTA Ügyrendi Bizottságának, a Tudományetikai Bizottságnak, valamint a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságnak. 2020-ban az MTA alelnökévé választották; az Akadémia alapítása óta az első nő ebben a pozicíóban.
1981 és 1984 között a nőkkel szembeni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság tagja volt. Ezenkívül megválasztották a hágai Állandó Választottbíróság, az EBESZ Békéltető és Választottbírósága tagjává, 2013 és 2019 között a Bureau tagja. Tagja az OECD–NEA Nukleáris Jogi Bizottságának, 1998 és 2022 között a Bureau tagja, illetve a bizottság egyik alelnöke. 2001 óta tagja az 1904-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Nemzetközi Jogi Intézetnek (Institut de droit international), 2009-2010-ben a társaság alelnöke. Több nemzetközi szervezet, így az ENSZ, az EU, a UNDP, az IAEA és az OECD-NEA részére végzett szakértői tevékenységet. Résztvett a nukleáris károkért való felelősségről szóló 1963. évi bécsi egyezményt módosító jegyzőkönyv és a további kompenzációs alapokról szóló nemzetközi egyezmény kidolgozásában, 1997-ben a szerződéseket elfogadó diplomáciai konferencián a magyar delegáció vezetője.
Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Tudóstársai és az MTA kétszer jelölte Széchenyi díjra.
