A Lvivi terület központja és legsűrűbben lakott része a Dnyeszter medencéje (Prikarpattja), melyet a Lengyel-középhegységhez tartozó Roztocze (Розточчя [Roztoccsja], 390 m) és a Holohori (Kamula, 471 m) dombvonulata zár le északról. A hordalékkúpokkal feltöltött, enyhén hullámos medencében húzódik a szinte észrevehetetlen határ a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízgyűjtője (a Sandomierzi-alföld) között. A terület északi része az erdőövezethez tartozó Kis-Polisszja (a Nyugati-Bug felső medencéje).
Déli része egészében a Dnyeszter vízgyűjtő területéhez tartozik, míg északi része a Nyugati-Bug és a Sztir vízrendszeréhez tartozik.
Éghajlata kontinentális. Az évi csapadékmennyiség a Kárpátok legmagasabb részein eléri a 900 mm-t, ez Lviv környékén 700 mm-re, északon 600-ra csökken. A vegetációs periódus 190–210 nap között változik. Lviv januári középhőmérséklete –4,1 °C, júliusi 18,3 °C. Területének 26%-át borítja erdő, a Kárpátokban főként bükkösök és tölgyesek, északon megjelennek a fenyvesek is.
Természetvédelem
Tájkép a Külső-Beszkidekben (Szambiri járás)
A Lvivi területen 2 nemzeti park található:
Javorivi Nemzeti Park
Szkolei-Beszkidek Nemzeti Park
Egyéb védett természeti értékei: Bohdan Hmelnickij tölgyfája (Neznanyiv), Hurkalo-vízesés (Korcsin), Ivan Franko tölgyfája (Pidbuzs), Javirka-vízesés (Velika Voloszjanka),Obrosine botanikus kert, Sztradcs-barlang, Sztradcsi-erdő, Tronyih-szikla (Ponikva). Legjelentősebb vadrezervátuma Majdannál található, a Szkolei-Beszkidekben.
Jellegzetes dombvidéki táj Kraszivnál (Sztriji járás)
Történelem
A mai Lvivi terület teljes területe 1772–1918 között az Osztrák Birodalom (majd 1867 után az Osztrák–Magyar Monarchia) része volt. 1918-ban a kikiáltották a Nyugat-ukrán Népköztársaságot, de hamarosan elfoglalták a lengyelek. 1920–1939 között teljes területe Lengyelországhoz tartozott (a Lwówi, a Stanisławówi és a Tarnopóli vajdasághoz). 1939 szeptemberében az Ukrán SZSZK-hoz csatolták, majd 1939. december 4-én létrehozták a Lvovi és a Drogobicsi területet. Ekkor területe 11,1 ezer km² volt.
A lengyel lakosság nagy részét lakosságcsere formájában kitelepítették (lengyelországi ukránok érkeztek helyükre). Az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) harcosai egészen az 1950-es évek elejéig harcoltak a szovjethatalom ellen. 1959-ben alakult ki mai területe, amikor a Drohobicsi terület teljes egészét hozzácsatolták.
A lakosság 59,7%-a él a városokban, ezzel a túlnyomórészt agrárjellegű Nyugat-Ukrajna legvárosodottabb részének számít. A korábban soknemzetiségű lakosság többsége ukrán nemzetiségű, Lviv az egyik legfontosabb ukrán kulturális központ. 2001-ben a lakosság 94,8%-a ukrán, 3,6%-a orosz, 0,7%-a lengyel, 0,2%-a zsidó nemzetiségű volt. Az orosz nyelvű lakosság (92,6 ezer fő) főként Lvivben (8,9%) és a nagyobb ipari központokban telepedett le, a Szovjetunió szétesése óta számuk felére csökkent (1959-ben még a lakosság 8,6%-át alkották [1]. Lengyelek elsősorban a Szambir és Turka környékén élnek. Az egykor igen jelentős zsidó nemzetiség (mely 1939 előtt a kisvárosi lakosság többségét alkotta) nagy része elpusztult a német megszállás alatt, a megmaradottaknak is a többsége kivándoroltIzraelbe. A Beszkidek hegyei közt élő ruszin etnikai csoport a bojkók, akik népművészetükről híresek.
A Lvivi terület egyike Ukrajna legsűrűbben lakott vidékeinek (119 fő/km²), bár a Kárpátokban teljesen lakatlan területek is akadnak. Az agrárnépsűrűség főleg Lviv környékén és a Dnyeszter medencéjében magas, legalacsonyabb a Sztir-vidéken (30–40 fő/km²). A járások közül a Zolocsivi a legritkábban lakott (55 fő/km²).
Közigazgatás
A Lvivi terület 2020-ig 20 járásra (rajon) és 9 járási jogú városra oszlott. 2020 óta 7 járása, 43 városa (miszto), 35 városi jellegű települése (szeliscse miszkoho tipu) és 1849 faluja van.
A Kárpátok lábánál levő medencékben már a 19. században megkezdődött a kőolajkitermelés, mely a századfordulóra világviszonylatban is számottevő volt (Boriszlav környékén volt a termelés központja). A készletek az 1940-es évekre lecsökkentek, bár a háború után egy ideig nőtt a kitermelés (új lelőhelyek feltárásával). Napjainkban már csak helyi jelentősége van (Boriszlav, Sztarij Szambir).
A földgázkitermelés 1929-ben lendült fel Dasava lelőhelyeinek feltárásával. Ma ezen kívül Rudkinál és a Zaluzsanszke lelőhelyen folyik kitermelés. Dasavát az 1950-es években földgázvezetékkel kötötték össze Kijevvel.
Országosan is számottevőek Rozgyil környékének kénlelőhelyei, de Javoriv és Nyemiriv környékén is folyik kénkitermelés. Rava-Ruszkánál grafitot, Boriszlavnál ozokeritot termelnek ki, Sztebnikkálisókészleteiről nevezetes. Septickij környékén, a Volhíniai-szénmedencében szénbányászat folyik.
A Kárpátok híres ásványvízforrásai közül a Lvivi területre a truszkaveci és a morsini lelőhelyek esnek. Szhidnicja, Velikij Ljubiny és Boriszlav (Naftuszja) egyaránt híresek ásványvizeikről, Truszkavec országosan ismert gyógyfürdő.
Mezőgazdaság
Tájkép a terület északi részén, háttérben a dobrotviri hőerőművel
Legfontosabb a szántóföldi mezőgazdálkodás. Már a szovjet időszakban is jelentős volt a háztáji gazdaságok részesedése a termelésből, a rendszerváltás után a legtöbb kolhozt és szovhozt megszüntették és a hagyományos kisméretű gazdaságok váltak ismét uralkodóvá. Jelentős a cukorrépa, az őszi búza és a kukorica termesztése. Burgonyát főként északi járásaiban termelnek. Az egész területen fontos a szarvasmarha- és a disznótartás, a hegyvidéken főként juhot és szarvasmarhát legeltetnek. Az erdőgazdálkodás a Kárpátokon kívül a Radehivi járásban is számottevő.
Ipar
A LAZ autóbuszgyár Lvivben a terület legnagyobb ipari üzeme
A Lvivi területen 2 hőerőmű (Dobrotvir, Lviv) termel áramot. Fűtőanyagiparát Drohobics és Boriszlav kőolajfeldolgozása, Septickij széndúsítása képviseli. Áthalad területén (Brodi–Rozgyil–Sztrij vonalán) a Barátság kőolajvezeték. Három gázvezeték (Dasava–Kijev, Dasava–Kobrin, Lviv–Zaluzsanszke–Lengyelország).
Sokoldalú gépgyártással rendelkezik: Lvivben működik a volt Szovjetunió legnagyobb autóbuszgyára, a Lvivi Autóbuszgyár (LAZ). Drohobicsban és Boriszlavban vegyipari gépgyártás folyik. Vegyiparát több nagyüzem képviseli: Drohobicsban kőolajfinomító, Lvivben gyógyszergyár, Szokalban műszálgyár, Novij Rozgyilban foszfát-, Sztebnikben pedig káliműtrágyagyár üzemel. Lvivben a szovjet időszakban fejlett elektronikai ipart is telepítettek (televíziók, kisfeszültségű villamos műszerek gyártása, katonai célú elektronika).
Igen jelentős a bútorgyártás, mely főként a Kárpátok erdeinek faanyagát dolgozza fel (Dobromil, Szambir, Drohobics, Sztrij, Lviv, Ivano-Frankove), a faanyagipar központjai Brodi és Zolocsiv. Papírgyárak Zsidacsivban és Lvivben működnek. Az építőanyagipart Mikolajiv cementgyára képviseli.
Cukorgyárak üzemelnek Pavlivban (Radehiv mellett), Zolocsivban, Hodorivban és Szambirban. A húsipar központjai Lviv és Sztrij.
Közlekedés
A terület közlekedési csomópontja Lviv, itt futnak össze a közút- és vasútvonalak, itt van Nyugat-Ukrajna legnagyobb repülőtere. Az úthálózat legfontosabb tengelyei az M06-os (Ungvár–Sztrij–Lviv–Kijev), az M12-es (Lviv–Ternopil–Vinnicja–Kropivnickij), és a lengyel határral összeköttetést teremtő M09-es (Lviv–Rava-Ruszka–Radzymno) és M11-es (Lviv–Mosztiszka–Przemyśl) főutak. A P39-es főút az Uzsoki-hágón át teremt összeköttetést Ungvárral.
Vasútvonalainak hossza 1309 km, legfontosabb csomópont Lviv, ahonnan Kovel, Kiverci, Nisko, Przemyśl, Zdolbunyiv, Ternopil, Sztrij, Szambir és Ivano-Frankivszk irányába indulnak vonatok. Közúti (Ukrajinka/Dołhobyczów, Rava-Ruszka/Hrebenne, Krakovec/Korczowa, Sehinyi/Medyka, Nizsankovicsi/Malhowice, Szmilnicja/Krościenko) és vasúti (Nizsankovicsi, Medyka, Rava-Ruszka) határátkelők Lengyelország felé.
↑Hovatartozása jelenleg vitatott. Ukrajna és a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem ismeri el a Krím Oroszországhoz való csatlakozásának legitimitását.
