1919-ben a Zeneakadémia kistermében Madách Színház néven kísérletezett egy, zömmel a frontról hazatért, szerződés nélküli színészekből alakult társulat, mely a Thália Társaság szellemi örököseként elsősorban magyar szerzőket és a kor modern európai drámaíróit vitték színre. Első bemutatójuk, egyben legnagyobb sikerük az 1919. március 5-én bemutatott,[2] és százas szériát futó Holnap reggel[3] című Karinthy Frigyesdráma előadása volt. Alig több mint egy évig működtek, igazgatója 1919. októberig Gaál Béla, ezt követően dr. Rácz Vilmos volt.[4] Tevékenységük befejeződött, amikor a társulatot 1920 márciusában kilakoltatták a Zeneakadémiáról. Utolsó előadásként 1920. március 7-én Korcsmáros NándorVeszedelmes ember[5] című darabját adták elő.[6]
Gróf Károlyi István színháza
A következő Madách Színház 1940-ben nyílt meg a – Gerlóczy Gedeon által eredetileg mozinak tervezett – Madách tér 6. szám alatti épületben. Az épületet gróf Károlyi István vette meg, az ő tulajdonában kezdte meg működését az akkor 600 személyes színház a régi Madách Kamara (ma Örkény István Színház) őshelyiségében Földessy Géza igazgatásával.
A Madách Színház első előadása 1940. november 29-én Móricz ZsigmondKismadár című drámája volt, Dajka Margittal a címszerepben.
1941-ben, mivel Földessy vállalkozása nem bizonyult sikeresnek, Pünkösti Andor, az ismert kritikus, író és rendező kapott koncessziót, aki antifasiszta tendenciájú, friss szellemű színházat teremtett. Pünkösti maga állította színpadra PirandelloIV. Henrik című drámáját, melynek bemutatója 1941. szeptember 19-én volt Várkonyi Zoltán főszereplésével. (Várkonyi Zoltán IV. Henrikje, Hamletje és a Képzelt betegbeli alakítása máig ható színházi legenda.)
A színház dramaturgja a későbbi neves színháztörténész, Staud Géza lett, aki egészen 1944-ig részt vett a színház műsorpolitikájának kialakításában. Staud javaslatára indult meg a tizenöt kötetből álló Madách könyvtár című sorozat, mellyel elméletileg is megalapozták színház programját.
Földessy igazgatásakor a törzstársulat létszámát a Színház- és Filmművészeti Kamara tizenhat személyben állapította meg (általában a színházak ötven ülőhely után szerződtethettek egy színészt). A későbbiekben ez a létszám egyre bővült. Az állandó együttes megszervezése Pünkösti Andor nevéhez fűződik: aki Greguss Zoltánt a Vígszínházból, Tapolczai Gyulát és Várkonyi Zoltánt 1941-ben a Nemzeti Színházból szerződtette. A jellemszerepeket Danis Jenő, Mihályfi Ernő, Puskás Tibor, Szakáts Zoltán, Toronyi L. Imre játszották; míg a fiatalokat Bozóky István, Soós Lajos, Bakács (Bikich) Gábor, Kéry Gyula és Mádi Szabó Gábor képviselte.
A Madách Színházban is felléptek egy-egy alkalommal sztárok: Szeleczky Zita, Sulyok Mária, Turay Ida, a vezető női szerepet általában Sennyei Vera kapta. A fiatalok közül Szende Mária, Ilosvay Katalin, Deésy Mária, Feleky Sári, Gajzágó Denise, Fáykiss Dóra, Serényi Éva, Szemere Vera, Nagy Emmi jutott kisebb-nagyobb feladathoz.
A bemutatott darabok közül kilencet Pünkösti Andor rendezett, ő határozta meg a színház arculatát. Pünkösti mellett gróf Károlyi István, Danis Jenő és Munkácsy Irén is színre vitt egy-egy produkciót. A díszlet- és jelmeztervezésre általában Jaschik Álmost és Jaschik Álmosnét hívták meg, de többször dolgozott a Madách Színházban Bercsényi Tibor, Neogrády Miklós és Fülöp Zoltándíszlettervező, valamint Nagyajtay Teréz, Márk Tivadar és Rökk Edit jelmeztervező.
A színházban a bemutatott műveket folyamatosan, en suite rendszerben játszották esténként, a hétvégén öt előadást is tartottak.
A fiatal művészek továbbképzésére stúdiót indítottak, ahol a beszédkészséget, a testmozgást és a mimikát fejlesztették.
A Madách Színház irodalmi célt tűzött maga elé, igyekezett megszüntetni a színház és irodalom közt tátongó szakadékot. A színház műsorán klasszikus darabok, kortárs világirodalmi művek és kortárs magyar drámák szerepeltek. A színház vezetőinek a műsorpolitikában, a darabok kiválasztásában szem előtt kellett tartaniuk, hogy a kevesebb nézőt befogadó kamaraszínházban az intim játék, a lélektani hatások, a közvetlenebb kapcsolat jobban érvényesül. A nagyon kis színpad a rendezőt minden esetben komoly próba elé állította.
1944. március 19-én a német megszállással a színházat bezárták.
↑A kétszemélyes darab bemutatóját Várkonyi Zoltán és Szeleczky Zita főszereplésével tartották.
Színház a német megszállás alatt
A Madách Színház a Színművészeti Kamara főtitkárának, Cselle Lajosnak a vezetésével 1944. június 16-án nyitotta meg ismét a kapuit. A fasiszta művek előadásának Budapest ostroma véget vetett.
A háború után, 1945-ben Palasovszky Ödön kísérleti színházzal próbálkozott a Madách téren, majd 1946-ban Hont Ferenc igazgatásával a Színiakadémia színháza lett.
1947 októberében Állami Madách Színház néven – a magyar színházak közül elsőnek – államosították, a teljesen átszervezett társulat Barta Zsuzsa igazgatása alatt folytatta a munkát.
Egy évvel később kivették az (akkor már) Színház- és Filmművészeti Főiskola hatásköréből, és a Madách címtáblájáról levették az "Állami" jelzőt. 1949 áprilisától a Nemzeti Színház vette bérbe a színházat, elsőként Lope de VegaA kertész kutyája című drámáját játszották Bajor Gizi főszereplésével.
1951-ben az addig kamara jellegű szervezet nagyszínházi körülmények közé került: az akkori Izabella (ma Hevesi Sándor) téri Magyar Színház épületébe (1966 óta a Pesti Magyar Színház játszik ott) költözött az újjászervezett társulat Horvai István vezetésével.
1954-ben született meg a ma is működő konstrukció, amikor a Madách téri színházat a Madách Színház Kamaraszínháza néven a Madách Színházhoz csatolták.
1959–1972: Both Béla és Ruttkai Ottó
1961-ben a társulat a Lenin körút (ma Erzsébet krt.) 31–33. szám alatti, Kaufmann Oszkár tervei alapján megépült új színházba költözött, amely az 1953-ban[7] lebontott Royal Orfeum helyére került. A nyitó előadás 1961. március 24-én Bertolt BrechtA kaukázusi krétakör című darabja volt, Ádám Ottó átütő erejű rendezésében, Psota Irén, Pécsi Sándor, Gábor Miklós, Váradi Hédi főszereplésével.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatók száma, 1940-: 546.; ugyanitt 2105 előadás fotó is látható[Mj. 1]
1972–1989 között Ádám Ottó igazgatása alatt főleg a polgári színjátszás nemes hagyományait követte a színház. A Madách Kamarában a Madách Színház kiváló társulatának tagjai játszottak, a színház kortárs külföldi darabok gazdája és új magyar művek ihletője is volt. 1983-tól húsz éven át heti három estén a Kamarában lépett fel a magyar kabaréhagyomány kiemelkedő alakja, Hofi Géza.
1985. William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok
1986. Dumas - Sartre: Kean, a színész
1986. Colin Higgins: Maude és Harold
1987. Békés Pál: A női partőrség szeme láttára
1987. Molnár Ferenc: Az ördög
1987. Anton Pavlovics Csehov: Cseresnyéskert
1987. Hofi Géza: Élelem bére
1988. Müller - Tolcsvay - Bródy: Doctor Herz
1989. Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker?
1989–2004: Kerényi Imre
1989-ben Kerényi Imre igazgató-főrendező irányításával modern játékstílussal, nagyszabású musicalek bemutatásával újult meg a Madách Színház.
1990-ben Huszti Péter lett a Madách Kamara Színház művészeti vezetője, a színház műsora a bulvárirodalom felé tolódott, bár Huszti Péter és Kolos István rendezésében, egy-egy komolyabb mű is színpadra került.
1999-ben a Madách Színház teljes felújításon esett át Kerényi Imre művészeti vezetésével. A lezajlott rekonstrukció óta a Színház három játszóhellyel rendelkezik:
A Nagyszínház, amelynek nézőterén 804 fő foglalhat helyet, korszerű, minden igényt kielégítő technikai felszereltséggel rendelkezik, valamint klimatizált, így nyári üzemmódban is működhet. Közönségforgalmi terei, amelyek Kárpát-medencei, dalmáciai és észak-olasz mintájukkal enyhén mediterrán hangulatot idéznek, tágasak és komfortosak. A falakat Horesnyi Balázs díszlettervező tervei alapján készült művészi kivitelű díszfestés borítja.
A nézőtér mennyezetét Götz Béla, a színház vezető díszlettervezője által megálmodott freskó díszíti, melyen a commedia dell’arte álarcos figurái szállnak a felhős égen át egy közép-európai értelemben vett álomszínház felé és fölé (Panorámakép[halott link]).
A Madách Stúdió 180 fő befogadására alkalmas, saját világítási és hangberendezéssel rendelkezik, nézőtere pedig előadásonként változtatható.
A Tolnay Szalon a Nagyszínház közönségfogadó tereihez szorosan csatlakozik, és két egymásba nyíló helyiségből áll. Nevét az 1998-ban elhunyt művésznő emlékére kapta. Kisebbik termében, ahol Tolnay Klári emlékhely létesült, rendszeresen képzőművészeti kiállítás kerül megrendezésre. Nézőtere 100 fő befogadására alkalmas.
Fontosabb előadások 1999-2004 között:
1999. Madách Imre: Az ember tragédiája
1999. Boublil-Schönberg: Nyomorultak
1999. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
2000. Arthur Miller: Alku
2000. Frederick Stroppel: Sors bolondjai
2000. Michail Sebastian: Névtelen csillag
2001-ben a Madách Kamara művészeti vezetését Mácsai Pál vette át. Az elkövetkező 3 évben – előkészítve a Kamara leválását a Madách Színházról -, a „Kismadách” folytatta azt a hagyományt, amelyet követve repertoárrendszerben, állandó társulattal játszott és színpadi irodalom remekeit állította színpadra.
2004 februárjától Szirtes Tamás rendező került a Madách Színház ügyvezető igazgatói székébe. A Madách Színház arculata és műsorpolitikája jelentősen megváltozott. Művészi koncepcióját tekintve folytatta a Macskák 1983-as bemutatójával elkezdődött folyamatot, és repertoárján a színpadi próza jeles művei mellett a világ musical irodalmának legsikeresebb, legszínvonalasabb alkotásait kapnak helyet. Szirtes Tamás megbízatása 2027 január 30-ig szól.[9]
2004. szeptember 21-én a Madách Kamara felvette az Örkény István Színház nevet, és 2009-ig a Madách Színház gazdasági és szervezeti egységeként, de önálló társulattal és művészi koncepcióval rendelkező repertoárszínházként működött. 2009. október 12-től pedig önállóvá vált az Örkény István Színház.
A színház repertoárrendszerben működik. Egyszerre több nagy musicalt tart műsorán. Ezek a darabok éveken keresztül láthatók, és több százas sorozatot produkálnak.
A bemutatókat hosszú előkészület előzi meg, a szereplők kiválogatás országos méretű meghallgatás útján történik. A bemutatásra kerülő művek döntő többségben, önálló rendezésben, önálló művészi felfogásban, ún. non-replica előadásban kerülnek színre.
A Madách Színház tevékenységét hazai és nemzetközi siker és elismertség övezi. A színház évenként közel 350 előadást tart, mintegy 500 ezer hazai és külföldi néző jelenlétében.
Vándor Pufi-díj, amelyet a színház társulata 1992 júniusában Vándor József(Pufi) halála után az emlékére hozott létre, és amelyet a társulat tagjainak a titkos szavazása alapján ítélnek oda a színház legjobb epizodistájának évente.[10]
.svg)
