Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Az 1930-as évek erős irredentizmusa arra késztette az ország vezetését, hogy szövetséget kössön a Hitler vezette náciNémetországgal , hogy megvalósítsák a területi követeléseket. A második világháborúban való részvétel az I. világháború után elvesztett területek visszaszerzésének szándékában történt.[1]
Okok
Az egykori Ausztria-Magyarország trianoni béke megkötésével elveszített területei
A trianoni békeszerződés Magyarországot sújtotta legkegyetlenebbül az ún. „nagy háború” után, amikor területe 72%-át elveszítette az összes szomszédos ország, a mai Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia javára, míg népessége 20,8 millióról 7 millióra csökkent.
1920. március 1-jén IV. Károly magyar királyHorthy Miklóst nevezte ki kormányzónak, nem választással került hatalomra, gyakorlatilag korlátlan, egyes vélemények szerint diktatúra fejeként. Innen számítható a hivatalossá vált „magyar irredentizmus”, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia 1921-ben megalakították a kisantantot, hogy felvértezzék magukat a magyar revizionizmus és a Habsburg-restauráció ellen.
A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája, vagy rövidebben (Magyar) Területvédő Liga (TEVÉL) az első világháború végén a Károlyi Mihály-kormány segítségével alakult országos politikai propagandaszervezet volt, amely a történelmi Magyarország területi egységének megóvását tűzte zászlajára. Első elnöke lóci Lóczy Lajos, akinek a lemondását követően gróf széki Teleki Pál a második, majd Urmánczy Nándor lett a harmadik elnöke. Az 1920-as évek közepén a központosítás és az átszervezések jegyében be nem olvasztották a Magyar Nemzeti Szövetségbe. 1921. szeptember 16-án megalakult a szintén irredenta Honvédelmi Párt, melynek az elnöke Urmánczy, a korelnöke Persay Ferenc lett; mindketten jeles tagjai volt a megszűnt TEVÉL-nek.[2]
A második világháború felé: a Felvidék részleges visszatérése
A pirossal és kékkel jelölt sávok a Szlovákiától visszanyert területek
1938-ig nem merült fel konkrét esély az Edvard Beneš-féle hamisítások által félrevezetett, győztes antanthatalmak elfogult képviselői által kijelölt határok revíziójára, de az év végén, amikor az Anschluss révén Ausztria egyesült a hitleri Harmadik Birodalommal, a Müncheni egyezményben megítélt szudétavidékkel együtt, nálunk is újjáéledt az irredentizmus. Amikor az első Szlovákia, a Jozef Tiso alatt megalakult náci bábállam létrejött, az első bécsi döntés értelmében Horthy parancsot adott az ország déli, magyar többségű részének visszafoglalására. Bár több mint 50 000 katonával zajlott,[3] az invázió békés volt, mivel a döntés értelmében a fasiszta Szlovákia vissza kellett hogy adja a Kárpátaljai régiót, illetve egyes déli területeit Magyarországnak.
A második világháború
A semlegességtől a második bécsi döntésig
Magyarország, semlegességét kinyilatkoztatva a konfliktus elején, 1940 tavaszán csatlakozott a tengelyhatalmakhoz, úgy, hogy a negyedik lett a fent említett hatalmak között, s a harmadik Európában Németország és Olaszország után. Moszkva Romániának adott ultimátuma és Besszarábia, Észak-Bukovina, és a Hertz-vidék Szovjetunió által történt megszállása után, Magyarország is mozgásba lendült, jóvátételi követelését elkezdve, mivel Románia Erdélyt húsz évvel azelőtt bekebelezte. Németország irányítása alatt egy kompromisszumos megoldás kínálkozott: Magyarország megszállja Észak-Erdélyt, Kolozsvár fővárossal. Ezt ratifikálta a második bécsi döntés, 1940. augusztus 30-án.
Magyarország a Barbarossa hadművelet keretében visszaszerezte a Jugoszlávia által megszállt területeit, valamint egy 178 000 fős kontingenssel támogatta a Szovjetunió elleni német inváziót. Horthy csapatait megtizedelték a betegségek, a kemény hideg és a partizánok támadásai. Csak a Sztálingrádi csata 50 000 magyar halálát okozta, összesen 98 000 fő soha nem tért haza; vagy elesett, vagy a Vörös Hadsereg fogságába esett.
Horthy bukása, az ország megszállásai
Miután a tengelyhatalmakat a Szovjetunió visszaszorította, előbb a német vérontás nélkül, majd a szovjet hadsereg megszállta Magyarországot. Horthy hatalmát megdöntötték, s menekülnie kellett. Kikiáltották a népköztársaságot, azonnal szembefordultak a németekkel, akik megakadályozták, hogy Horthy visszakerüljön a hatalomba. A tengelyhatalmak és Horthy veresége az intézményes irredentizmus végét is jelentette Magyarországon.
A békefeltételek
A második világháború „Nagy-Magyarországa” hivatalosan csak 1947-ben, a Párizsi békeszerződésekkel ért véget, amelyek a visszaszerzett területeket ismét elcsatolták, sőt még újabb három magyar falut is átadtak Csehszlovákiának.[4]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Irredentismo ungherese című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Martin Gilbert: The Second World War (1989) olasz nyelvű fordítása: La grande storia della seconda guerra mondiale, Collezione Le Scie, Mondadori, Milánó, I. kiadás, 1990 (A második világháború nagy története)
