Képzőművészeti diplomát szerzett. Charleville-Mézières-ben és Párizsban tanított rajzot, s mint festő és szobrász is dolgozott. 1940–1945 között német fogságban volt. Hazatérése után éveken át neves művészek forgatócsoportjában asszisztensként dolgozott.
Munkássága
Henri Decoin, Jacques Becker, Alexandre Astruc, Jacques Feyder, Radványi Géza, Luis Buñuel munkatársa is volt. Önálló feladathoz a nouvelle vague, az új hullám képviselőivel együtt jutott. Elkészítette a Megcsalatva halt meg című filmjét (1957), amelyben felemelte szavát az indokínai háború ellen. Következő munkájával, a Brazíliában felvett A fekete Orfeusz-szal (1959) egyszeriben a nemzetközi filmközvélemény figyelmének középpontjába került. Alkotása a közismert Orpheusz-legenda brazil feldolgozása. Erénye a folklorisztikus elemek és a költői hang szerencsés ötvözése. Mindezt a hatást monoton, már-már barbár ritmus erősíti. A történet csúcspontjában a híres riói karnevál szédítő forgataga áll. Az egzotikus miliőhöz és az antik témához később is hű maradt. Előbbi sikereinek színhelyén, valamint Kambodzsában filmezett.
