Varasdtól 14 km-re nyugatra, községközpontjától Vinicától 1 km-re délre a Zagorje határán fekszik.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint Marčan területén már az őskorban is éltek emberek. Peščenica Vinička dombos részén, a Plitvice-völgy felé igyekvő patak felett, az Abrahamov breg (Ábrahám-domb) nyugati lejtőinél, körülbelül 250 méterrel a tengerszint felett található a Šincekova jama,[2] más néven Vinica-barlang, mely egyike azoknak a helyeknek, amelyek menedékként szolgálhattak az őskori ember számára. A barlang morfológiailag egyszerű. A szisztematikus kutatások előtt egy 6 m hosszú, 60 m magas és kb. 100 cm széles járatból állt, amely egy 4,5 m átmérőjű kis kerek csarnokban ért véget. A kutatás nagyszámú holocén és pleisztocén kori állatmaradványt gyűjtött össze. A leletek (kerámiatöredékek, kőszerszámok, tűzhelyek maradványai) jelzik a különféle őskori kultúrák itteni jelenlétét.[2]
Opeka kastélyát a 17. században a Keglevich család építtette. A 18. században a Draskovich család birtoka lett, akiknek korábban a közeli Zelendvorban volt udvarházuk. Később a Marčan területén fekvő Opekára költöztek át, ahol a kastély körül a 19. század elején pompás parkot létesítettek. Az opekai birtok helyén azelőtt téglagyár volt, innen kapta a nevét. Az itt kialakított park lett az opeki arborétum alapja. A család utolsó férfi tagja az 1857-ben meghalt Draskovich Ferenc volt, akinek a lánya 1852-ben a francia származású Bombelles grófhoz ment feleségül. Ők voltak a terület utolsó birtokosai.
Területén található az Opekai Arborétum. Opeka kastélyát[5] a 17. században a Keglevich család építtette. 1856-ban akkori tulajdonosa Bombelles Márk újjáépíttette, ekkor kapta mai késő gótikus külsőjét. 1910-ben az ifjabb Bombelles Márk két évvel halála előtt még megújíttatta az épületet. A második világháború után oktatási célokat szolgált, 1989-ben azonban a rossz állapotú tetőt elkezdték lecserélni, de ez félbemaradt és az épület azóta pusztul. A kastély körül a 19. század elején pompás parkot létesítettek, mely a mai arborétum őse volt. A parkból 1860-ban kezdtek arborétumot kialakítani, ekkor számos egzotiukus fafajtát ültettek ide. Fái közül a legidősebbek ma már 200 évesek. Az arborétum 1884-ben nyerte el mai formáját, de 1902 és 1910 között még újabb fafajokat telepítettek a területére.
Szent Márk tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma.[6] A templom a falu mellett, egy fennsíkon helyezkedik el. Már az 1334-es plébániajegyzék említi, de a mai épület csak 1808-ból származik, és a középkori templom alapjaira épült. A mai templom ezért gazdag középkori leletekben, amelyek közül a legjelentősebbek a középkori alapok és oszlopfők, valamint a 13. század eleji részletek. A mai templom egyhajós épület, tornya a nyugati oldalon a mai szentély mögött áll. A déli homlokzathoz épült a sekrestye és monumentális késő barokk főhomlokzat. A templomtól északra található a plébánia épülete, egy tágas, egyemeletes ház, amelyet a 17. században már falazott épületként említenek.
.JPG)
