Mihail Kogălniceanu

A „Mihail Kogălniceanu” lehetséges további jelentéseiről lásd: Mihail Kogălniceanu (egyértelműsítő lap).

Mihail Kogălniceanu
Egyesült Román Fejedelemség miniszterelnöke
Hivatali idő 1863. október 11. – 1865. január 26.
Előd	Nicolae Creţulescu
Utód	Constantin Bosianu
Egyesült Román Fejedelemség külügyminiszter
Hivatali idő 1876 1877 – 1878
Született	1817. szeptember 6. Jászvásár[1]
Elhunyt	1891. július 1. (73 évesen) Párizs[1]
Sírhely	Románia Eternitatea cemetery
Párt	Nemzeti Liberális Párt
Foglalkozás	jogász történész publicista diplomata irodalomkritikus politikus
Iskolái	Humboldt Egyetem
Mihail Kogălniceanu aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Kogălniceanu témájú médiaállományokat.

Mihail Kogălniceanu (Jászvásár, 1817. szeptember 6. – Párizs, 1891. június 20.) román történész, író, újságíró, politikus. Fontos szerepet játszott az 1848-as forradalomban és a Román Fejedelemségek egyesítésében. Egy ideig miniszterelnök volt, aztán külügyminiszter lett. Nevét sok romániai település viseli.

Ilie Kogălniceanu moldáv bojár fia, Jászvásáron (Iași) született. Itt kezdte meg tanulmányait és itt ismerkedett meg Vasile Alecsandrival és Alexandru Ioan Cuzával. Azután külföldön tanult tovább: a franciaországi Lunéville-ben, majd Németországban a berlini Humboldt Egyetemen.

Az ő nevéhez fűződik a „Dacia literară” irodalmi folyóirat létrehozása, ahol együtt dolgozott többek közt Alecsandrival, Ion Ghicával, Costache Negruzzival – ez utóbbival nyomtatta ki Dimitrie Cantemir, Grigore Ureche és Miron Costin román krónikások munkáit.

1840-ben a Jászvásári Nemzeti Színház társigazgatója lett (Alecsandrival és Negruzzival együtt). Részt vett az 1848-as forradalomban, majd a Román Fejedelemségek egyesítését igyekezett véghezvinni. Cuza uralkodása alatt 1863 és 1865 között miniszterelnök volt, s fontos reformokat vezetett be, például az agrárreformot, az egyházi birtokok államosítását és az iskoláztatási törvényt. 1868-ban a Román Akadémia tagja lett. I. Károly alatt külügyminiszter volt (1876, 1877–1878), ő kiáltotta ki a Román Királyság függetlenségét az orosz–török háború lezártával, melyet 1878-ban a berlini szerződésben ismertek el.

1891-ben Párizsban halt meg, miközben megoperálták. Holttestét szülővárosában, Jászvásáron helyezték nyugalomra. Nevét ma számos település és építmény őrzi, többek közt a Constanța megyei Mihail Kogălniceanu település 1962-ben felépült repülőtere.

• Esquisse sur l'histoire, les moeurs et la langue des Cigains, 1837
• Histoire de la Valachie, 1837
• Romänische oder Walachische Sprache und Literatur, 1837
• Adunări dănțuitoare, 1839
• Iluzii pierdute, 1841 (Elveszett illúziók, elbeszélés)
• Calendar pentru poporul românesc, 1842, 1843, 1844, 1845, 1846 (Kalendárium a román nép számára)
• Almanah de învățătură și petrecere (Irodalmi és szórakoztató almanach)
• Fiziologia provincialului în Iași, 1844
• Tainele inimii, 1850 (A szív titkai, regénytöredék)

• A parasztság sorsának könnyítése; vál. Kerekes György, ford. Bözödi György et al., bev. Jordáky Lajos; Kriterion, Bukarest, 1975 (Téka)

• Dim. Păcurariu (szerk.). Dicționar de litaratura română (román nyelven). București: Editura Univers, 217-218. o. (1979) 

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Mihail Kogălniceanu témában.

• Mihail Kogălniceanu – Életrajz (angolul)
• Mihail Kogălniceanu-emlékház Jászvásárban (románul)

1. ↑ ^{a b} 119283239, 2023. október 18.