Moroni (arabul: موروني Mūrūnī) 1962 óta a Comore-szigetek fővárosa. Egyben a szigetcsoport legnépesebb városa, népessége 2003-as becslés alapján 60 200 fő.
Földrajz
A város a Grande Comore sziget nyugati partján, a ma is aktív 2361 méter magasságú Kartala-vulkán előterében, 60 m tengerszint feletti magasságban fekszik.
Éghajlat
Az északnyugati monszun és a délkeleti passzát által befolyásolt trópusi szavanna éghajlat. Egész éven át nagy a forróság. Az évi középhőmérséklet 25 Celsius-fok.
Jellemző az évi bőséges (2640 mm) csapadék, és a hosszan tartó nedves évszakra jutó esőzés, melynek nagy része (az esőzések több mint négyötöde), a hosszan tartó nedves évszakra jut.
Moronit a 15. században a szigetre bevándorló arabok alapították, akik előbb portugál, majd francia fennhatóság alá kerültek. Az 1800-as évek végén a szigeteket, mint francia protektorátust Madagaszkárhoz csatolták. Ez időtől fokozódott az afrikaiak és a malgasok betelepítése. 1974-ben népszavazás eredményeként szakadt el Franciaországtól. Egy évvel később Moroni gyarmati székhelyből a függetlenséget elnyert államocska fővárosa lett. Moronit 1985-ben 18000-en lakták, túlnyomórészt antalaotrák (arab-afrikai-malagas keverék), de néhány száz indiai és francia is megtelepült itt.
A főváros körüli földeken többféle exportnövényt termelnek: vanília, illóolaj tartalmú drognövények, cukornád, kávé, kakaó terem, valamint kókuszpálmát, belső fogyasztásra pedig maniókát, rizst és kukoricát; mely termékeket Monori kisüzemei dolgozzák fel, illetve készítik elő kivitelre.
.jpg)
