A mű létrejötte annak köszönhető, hogy Bach és II. Frigyes 1747. május 7-én találkoztak a királyi rezidencián. A találkozás eredményeképpen Bach Carl Philipp Emanuel nevű fiát felvették udvari zenésznek. Ezenkívül az uralkodó mutatott neki egy akkor újdonságszámba menő pianofortét, és mivel Bach nagy improvizátor hírében állt, a király adott neki egy témát, amire neki egy fúgát kellett improvizálnia.
A másnapi sajtó beszámolója szerint Bach sikerrel vette az akadályt, bár a hangszerrel egyáltalán nem volt megelégedve.
Bach a találkozás után két hónappal állt elő ezzel a művével, aminek az ajánlása „Regis Iussu Cantio Et Reliqua Canonica Arte Resoluta” (a király parancsára a téma és egyebek kánon formában kidolgozva). Ha az ajánlás kezdőbetűit összeolvassuk, a ricercar szót kapjuk, ami a korai fúgák neve volt.
A triószonátát leszámítva nem találkozunk hangszereléssel. Manapság az ilyen műveket egy vagy két zongorán (vagy billentyűs hangszeren, például csembalón), vagy kamarazenekar előadásában halljuk.
Egyéb érdekességek
A mű tartalmaz ún. rejtvénykánonokat is, amikben csak a főtéma és egy-két paraméter van megadva, ebből kell kánont szerkesztenie az előadónak, természetesen kontrapunktikus és polifón módszerekkel.
Ez a mű A fúga művészete mellett Bach életműve csúcsának tekinthető.
