Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Ung vármegye egyik járásaként, majd a két világháború közötti időszakban Csehszlovákiában is tovább létezett, majd 1939 és 1944 között ismét Magyarországhoz, ekkor az Ungi közigazgatási kirendeltséghez tartozott. Tulajdonképpen csak az 1940-es évek végétől 1953-ig szűnt meg átmenetileg, amikor a Szovjetunióban nagy méretű járásokat hoztak létre.
A járási közigazgatási hivatal és a járási tanács épülete Nagybereznán
A környék a magashegyek miatti zord időjárás miatt sokszor sokáig lakatlan területnek számított. Nagyberezna környékének legkorábbi leletei a vaskorból valók.
Az első írásos említés a környékről 1409-ból való. 1427-ben már az ungváriDrugeth család birtokához tartozott, majd 1691-ben Bercsényiékhez került a terület. A környék kultúráját tekintve inkább a lengyelországi galíciai területek hagyományait követte ebben az időben, vallása ortodox, majd görögkatolikus volt.
A Nagybereznai járás legnagyobb bevétele mára elsősorban a turizmusból származik. A környék egyike Ukrajna azon vidékeinek, ahol az idegenforgalom tényleg magas színvonalon működik. A vidék másik fontos megélhetési forrása az erdőgazdálkodás és az ásványvíz felhasználás.
Népesség
A járás ritkán lakott, lakossága elsősorban ruszin (ukrán) (93%) nemzetiségű. Őket számban a romák (3%) és a szlovákok (1%) követik. Az itt élők nagy része a Szovjetunió elnyomása ellenére megtartotta görögkatolikus vallását.
