Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

Nagyon nagy tömegű fekete lyuk

Az NGC 7052 elliptikus galaxis középpontjában lévő, 300 millió naptömegű, nagyon nagy tömegű fekete lyuk és a körülötte lévő akkréciós korong a Hubble űrtávcső felvételén

A nagyon nagy tömegű (szupernagy vagy szupermasszív) fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van.

Az első ilyen fekete lyuk közvetlen megfigyelésére 2017 áprilisában került sor, ez a Messier 87 galaxis központjában lévő fekete lyukról készült.[1][2] Tömegükre a körülöttük keringő anyag (csillagok és csillagközi anyag) keringési sebességéből következtetünk. Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot, egy részét a korong síkjára merőleges relativisztikus jetek formájában kilövik a csillagközi térbe. Napjainkban a galaxisok magjában lévő nagyon nagy tömegű fekete lyukak nagy része (így Tejútrendszerünké, melynek tömege mintegy 4 millió naptömeg is) nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük. Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik (például két galaxis ütközésekor), az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktív galaxismagról beszélünk.

Fejlődése

A szupernehéz fekete lyukak fejlődése szorosan összefügg az őket körülvevő galaxis fejlődésével és szerkezetével. Tömegük és a gazdagalaxis központi dudora között nagyon szoros összefüggés van, amit az M-szigma függvény ír le. Legújabban megmutatták, hogy a spirálgalaxisok spirálkarjainak feltekeredettségi szöge összefüggésben van a központi fekete lyuk tömegével.[3]

Tömege

A szupernehéz fekete lyukak tömegének valószínűleg van felső határa, elegendően nagy objektumnál ugyanis az akkréciós korong formájában belehulló anyag annyira felhevül, hogy saját sugárzásának nyomása szétfújja az anyag utánpótlását, így a tömegbefogási folyamat leáll. Ezen elméleti megfontolások alapján az így kialakuló fekete lyukak maximális tömege 50 milliárd naptömeg. Az ismert fekete lyukak közül a viszonylag közeli Messier 87 galaxis középpontjában 3 milliárd naptömegű fekete lyuk van (újabb számítások szerint ennek tömege a Napénak akár 6,4 milliárdszorosa is lehet[4]) . A legnagyobb, eddig megismert fekete lyuk jelenleg a Coma-halmazban található 21 milliárd M☉ óriás.[5]

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ Siegel, Ethan: Black Holes Are Real And Spectacular, And So Are Their Event Horizons (angol nyelven). Forbes. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
  2. ↑ Kereszturi, Ákos: Két földtömeget eszik óránként egy fekete lyuk - minden eddiginél közelebb az eseményhorizonthoz. [Origo] Világűr, 2009. május 30. (Hozzáférés: 2009. június 1.)
  3. ↑ Székely, Péter: Kapcsolat a spirálkarok és a központi fekete lyukak között. Hírek.csillagászat.hu, 2008. június 27. [2008. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 27.)
  4. ↑ Gebhardt, Karl; Thomas, Jens: The Black Hole Mass, Stellar M/L, and Dark Halo in M87. arXiv.org, Cornell University Library, 2009. június 8. (Hozzáférés: 2009. június 10.)
  5. ↑ Szalai, Tamás: Mekkorára hízhatnak az extragalaktikus fekete lyukak?. Hírek.csillagászat.hu, 2008. szeptember 10. [2008. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 10.)
Kembali kehalaman sebelumnya