A Nemzeti Munkapárt egy rövid ideig létezett politikai párt volt a dualizmus-kori Magyarországon. Az 1906-ban jogutód nélkül megszűnt Szabadelvű Párt egykori tagjaiból alakult és nagyjából ugyanazt a politikát folytatta.
A Szabadelvű Párt egykori tagjainak szinte mindegyike csatlakozott az új párthoz, köztük például Tisza István, vagy Khuen-Héderváry Károly is. A kifejezetten az 1910-es választásokra szerveződött Munkapárt közel kétharmados többséget nyert a választásokon (a parlamenti mandátumok 61,98%-át), így rövid belső csatározást követően Khuen-Héderváry alakíthatta meg második kormányát, mely egészen 1912-ig volt hatalmon. Őt még két munkapárti kormány (a Lukács-kormány és Tisza István második kormánya) követte.
1913-ban az egyre fokozódó belső feszültségek (főleg Tisza István erőszakos politizálási „módszerei”) hatására az egykori Országos Alkotmánypárt több régi tagja kivált a Munkapártból és ifj. Andrássy Gyula vezérletével azonos néven újjáalakították egykori szervezetüket, majd ellenzékbe vonultak.
Tisza lemondása után, 1917. június 15-én a politikai stabilitás megteremtése érdekében szinte az összes parlamenti párt bevonásával alakult meg az Esterházy-kormány. Mivel a munkapárt továbbra is abszolút parlamenti többséggel bírt, az új kormány bukása gyakorlatilag biztos volt, hiába volt egy munkapárti minisztere is, ami alakulása után alig két hónappal, augusztusban be is következett.
