A "Szakácsolimpia" a legtöbbet hivatkozott esemény a magyar konyha világhírességét hirdetők körében, amelyhez szorosan kötődik a "szakács Oscar-díj" mítosza is (lásd lejjebb). Maga az esemény valójában inkább egy kiállítás, semmint hagyományos értelemben vett verseny, amit négyévente rendeznek meg Németországban, a Nemzetközi Konyhaművészeti Kiállítás (IKA) keretein belül. Rendezője a Németország Szakácsainak Szövetsége (VKD).
Története
A Feiburger Zeitung-ban 1900-ban megjelent hirdetés az első Nemzetközi Konyhaművészeti Kiállításról
Matthaeus Carl Banzer az 1895-ben megalakult Szakácsok Nemzetközi Szövetségének (IVdK) német kezdeményezője és alapítója szorgalmazta egy nemzetközi kiállítás megszervezését a német konyha propagálása és más országok konyháinak megismerése céljából.[1]
Az első Internationale Kochkunst Ausstellung (IKA)-ra 1900-ban Frankfurtban került sor, négy ország részvételével.
Ezek után az I. világháborúig még kettőt tartottak, 1905-ben és 1911-ben, majd 14 év szünet következett. A következő kiállítást 1925-ben rendezték, majd további hármat (1929, 1934 és 1937) a II. világháborúig. Ez utóbbit már bedarálta a náci propagandagépezet.[2]
Bár 1950-től már rendeztek "Szövetségi Vendéglátóipari Szakkiállítást", de a háború utáni első igazi IKA az 1956-os volt. Innentől egészen 1971-ig a szövetségi kiállítást minden évben más városban tartották, de minden negyedik évben Frankfurt adott otthont neki az IKA-val együtt. Ez a tradíció azután is folytatódott, hogy a szövetségi vándorkiállítás megszűnt és helyét más, regionális és biannuális országos kiállítások vették át. Frankfurt regnálása 1996-ban ért véget, amikor a kiállítás Berlinbe kirándult, hogy a következő alkalomtól Erfurtba tegye át a székhelyét.[3]
A "szakácsolimpia" jelző az amerikai sajtóban jelent meg először, valamikor az 1960-as években. Ezt a hetvenes években a német sajtó is átvette, minek hatására a szervezők az 1980-as évektől maguk is használni kezdték az elnevezést a rendezvényre.
Versenyszámok és érmek
A kiállításon nemzeti, regionális, ifjúsági, katonai és tömegétkeztetési csapatokban, valamint egyénként indulhatnak a szakácsok és cukrászok.[4] A résztvevők egy-egy kategórián belül több versenyszámban is szerepelhetnek. Minden versenyszámban egy győztest és annyi érmest hirdetnek, amennyien elérték az adott éremhez szükséges pontszámot. Az éremszintet el nem érők oklevelet kapnak.[5] Adott esetben az is előfordulhat, hogy minden résztvevő aranyérmes.
Nemzeti Csapatverseny
Egy csapat a kapitányából, 4 szakácsból és egy cukrászból áll.
Az első napon a látványé a főszerep. A csapatoknak egy előétel tányért, egy hidegtálat, egy komplett menüt (melegen elképzelt, hidegen tálalt), egy legalább 60 cm magas cukrászati díszmunkát, valamint desszerteket és aprósüteményeket kell kiállítani.
A második napon elméletileg 110 adag 3 fogásos menüt kellene megfőzni, de az adagok 80%-t készre lefőzve magukkal hozhatják a csapatok, továbbá egy adagot az előző nap kell kitálalni kiállítási darabnak.
Nemzeti ifjúsági csapatok versenye
A 23 éven aluliaknak rendezett versenyben az első nap a felnőttek fent említett "meleg konyhás" versenyszámát ismétlik meg, azzal azonos szabályok szerint.
Ugyan aznap délután a fiatal versenyzőknek egy-egy, 2-3 előre egyeztetett feladatból álló feladatsort kell bemutatniuk.
A második nap a felnőttekével megegyező hidegtálas versenyszámokban vetélkedik az ifjúság.
Nemzeti cukrász csapatverseny
Egy csapat két résztvevőből áll.
A bemutatónapon csokoládé- vagy cukor díszkészítményeket, tortákat és desszerteket kell meghatározott paraméterek szerint elkészíteni.
A második nap a látványkonyhában végzett gyakorlati munka bemutatásán a sor. A déli prezentációig kell különböző termékeket előállítani.
Regionális csapatok
Egy-egy csapat a kapitányból, 3 szakácsból és egy cukrászból áll.
Az egyes kategóriákban hidegtálakkal és előételekkel, vegetáriánus tálakkal, főételekkel vagy menükkel kapcsolatban kell három előre meghatározott feladatból kettőt elvégezni.
Nemzeti és regionális katonai csapatversenyek
A nemzetek egy-egy csapata mellett tetszőleges számú regionális csapat is jelentkezhet. A csapatok egy csapatvezetőből és öt szakácsból állnak.
Az első nap a menübemutatóé. Ehhez a csapatoknak 7 háromfogásos menüt kell előre elkészíteniük és bemutatniuk. Egy-egy fogásnak 200 főnek kell elegendőek- és minden rendfokozatcsoportnak elfogadhatónak kell lennie.
A második nap a menük közül egyet kiválasztva kell ebből a haderő mobil konyhájában 150 adagot elkészíteni.
Tömegétkeztetési verseny
A vállalatok által nevezett csapatok egy szakácsból és három további alkalmazottból állnak. Feladatuk, hogy két hús-/hal- és egy vegetáriánus fogást, továbbá egy salátabüfét tervezzenek egy adott téma köré. A kivitelezésnek része a kalkuláció és a receptek elkészítése, az árurendelés, az étlap nyomtatása, az ételek megfőzése, a dekoráció és a tálalás. A koncepciót a receptekkel, étlappal, kalkulációval és árurendeléssel írásban kell benyújtani. A zsűri ezek közül választ ki 8 csapatot, akik a gyakorlati döntőre is meghívnak. Ott négy nap alatt, naponta két csapat főzheti meg 150 főre a menüit.
Egyéni verseny
Ebben a kategóriába bármely szakképzett szakács és cukrász jelentkezhet. A versenyzők egy magukkal hozott, hideg bemutatótányérral, tállal, termékkel vagy díszmunkával vesznek részt. Csak a látvány számít. Kóstolásra nem kerül sor.
Kritikák
A legfőbb kritika azért éri a rendezvényt, mert egyfelől az ételkészítés valós céljától elrugaszkodva, az étel ízét egyáltalán nem zsűrizik, az ételek kiállítási tárgynak készülnek, amiket vastag aszpikbevonattal fixálnak. A látvány - intarzia, mozaik, faragott zöldség, margarin- és jégszobor - dominál. Másodsorban, csak azért mert négyévente (olympiad ~ négy éves ciklus) rendezik, "szakácsolimpiának" vindikálja magát. Ezt a fellengzős megnevezést kihasználva azután sok, nem éppen élvonalbeli szakács ékeskedik az "olimpikon", "olimpiai arany-, ezüst-, vagy bronzérmes" és "~ okleveles" címekkel. Ezekre a kissé kétes babérokra hivatkozva terjesztették a szakma Kádár-kori prominensei a "világhírű" magyar konyháról és gasztronómiáról szóló mítoszt, miközben a nemzetközi trendektől és a szakma nemzetközi élvonalától fényévekre voltak a legjobb éttermeink is.[6]
Szakács Oscar díj
További, csak Magyarországon elterjedt mítosz a "szakács Oscar-díj". A "szakácsolimpián" korábban különdíjakat is osztogattak. Ez egy arany színű, szakácsot ábrázoló szobrocska volt. Ezt interpretálták itthon "Oscar-díjnak". Akárcsak az aranyérmekből, ezekből is kiosztottak nem keveset egy-egy versenyen. Ezt a tényt persze, sem a szövetség, sem a díjazottak nem verték nagydobra. A kétezres években kibontakozott gasztroforradalom előtt magyar szakmai berkekben ez számított a legrangosabb címnek.
