Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin

	Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin
	A Szovjetunió 3. Minisztertanácsának elnöke
	Hivatali idő; 1955. február 8. – 1958. március 27.
Előd	Georgij Malenkov
Utód	Nyikita Hruscsov
	Katonai pályafutása
Csatái	második világháború; 1917-es oroszországi forradalmak; orosz polgárháború; német–szovjet háború; hidegháború;
Született	1895. június 11.; Nyizsnyij Novgorod, Oroszország
Elhunyt	1975. február 24. (79 évesen); Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Novogyevicsi temető
Párt	Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)
Foglalkozás	politikus
Vallás	ateizmus
Díjak	Lenin-rend; Japán Legyőzéséért emlékérem; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem; Vörös Zászló érdemrend; Szocialista Munka Hőse; Vörös Csillag-rend; Szuvorov-rend; Kutuzov-rend; Order of Suvorov, 2nd class; Moszkva Védelméért emlékérem; Order of the Cross of Grunwald, 1st class; Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem; Medal "To a Partisan of the Patriotic War"; Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem huszadik évfordulójára emlékérem; Jubilee Medal "30 Years of the Soviet Army and Navy"; Jubilee Medal "40 Years of the Armed Forces of the USSR"; A szovjet fegyveres erők 50. évfordulója emlékérem; Moszkva 800. évfordulója emlékérem; Vörös Zászló érdemrend; Order of the Republic; Grand Cross of the Order of Military Virtue; Medal "To a Partisan of the Patriotic War", 1st class; Commander with Star of the Order of Polonia Restituta; Order of the Partisan Star; Order of the People's Liberation; Medal "For Liberation of Korea;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin (oroszul: Никола́й Алекса́ндрович Булга́нин; 1895. június 11. – 1975. február 24.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, 1947 és 1949, illetve 1953 és 1955 között honvédelmi miniszter, 1955. február 8-ától leváltásáig, 1958. március 27-éig a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.

Élete

Bulganyin Nyizsnyij Novgorodban született, apja tisztviselő volt. 1917-ben belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, a bolsevik frakcióhoz csatlakozva. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, 1918-ban a CSEKA tisztje lett. 1931-től a Moszkvai Városi Tanács, 1937 és 1938 között pedig az Oroszországi SZSZSZK Népbiztosai Tanácsának elnöke volt. 1938 és 1941 között a Szovjetunió Állami Bankjának igazgatósági elnöki tisztségét és a SZU Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettesi posztját töltötte be. 1939-ben bekerült a párt Központi Bizottságába. 1944-től a Honvédelmi Tanács tagja.

1947-ben a fegyveres erők minisztere lett Sztálin utódaként, aki addig a Minisztertanács elnökeként a minisztériumot is vezette. Civil politikusként azért esett rá Sztálin választása, mert a háború után szükségesnek látta a nagy népszerűségre és hatalomra szert tett katonai vezetők feletti ellenőrzésének megerősítését. Bulganyin az év végén megkapta a legmagasabb katonai rendfokozatot, a Szovjetunió marsallja lett. 1948-ban bekerült a Politikai Bizottságba is. 1949-ben a minisztérium élére egy katona, Vaszilevszkij marsall került a helyére, „csupán” a Minisztertanács elnökhelyettesi posztját tartotta meg.

A Sztálin halálát követő hatalmi harcban Hruscsovot támogatta. 1953-tól ismét az átszervezett Honvédelmi Minisztérium vezetője lett, majd 1955-től a Minisztertanács elnöke.

1957-ben azonban csatlakozott azokhoz, akik az SZKP Elnökségében Hruscsov megbuktatására készültek. A csoport lelepleződése után 1958-ban le kellett mondania a miniszterelnökségről, kikerült a párt elnökségéből, majd megfosztották marsalli rendfokozatától is. 1961-től már a Központi Bizottságnak sem volt tagja. 1975-ben, néhány hónappal a 80. születésnapja előtt hunyt el Moszkvában.

Művei magyarul

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulója. Beszéd a Moszkvai Szovjet 1950 nov. 6-án tartott ünnepi ülésén; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
Beszéd az SzKbP 19. kongresszusán. 1952 október 8.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
Lenin és Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald művéhez, előre a szocializmushoz. A. Zápotocký, N. A. Bulganyin, V. Sˇiroký beszédei Kl. Gottwald temetésén Prágában, 1953. márc. 19-én; Politikai Kiadó, Bratislava, 1953
Beszéd a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Szövetségi Szovjetjének és Nemzetiségi Szovjetjének együttes ülésén. 1955. február 9.; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1955
Az indiai, burmai és afganisztáni útról. Jelentés a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje ülésszakán 1955. dec. 29-én; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
Az iparfejlesztés feladatairól; Szikra, Bp., 1955
A genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet eredményei; Szikra, Bp., 1955 (Nemzetközi kérdések)
Az SZKP 20. Kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956-1960. évi hatodik ötéves népgazdaságfejlesztési tervéhez; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
Chivu Stoica–N. A. Bulganyin: Nyilatkozat a Román Népköztársaság és a Szovjetunió kormányküldöttségeinek tárgyalásairól. Chivu Stoica elvtárs rádióbeszéde a román-szovjet tárgyalások eredményeiről; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
N. A. Bulganyin–N. Sz. Hruscsov: Indiai, burmai és afganisztáni beszédek; Szikra, Bp., 1956
N. A. Bulganyin–N. Sz. Hruscsov: Az indiai, burmai és afganisztáni út; Szikra, Bp., 1956
Az indiai diadalút. N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov történelmi látogatása Indiában; Országos Béketanács, Bp., 1956
Beszámoló a hatodik ötéves terv irányelveiről; Szikra, Bp., 1956
A Szovjetunió Kommunista Pártjának 20. kongresszusa. Az SZKP 20. kongresszusának irányelvei a Szovjetunió 1956-1960-as népgazdaság-fejlesztési hatodik ötéves tervéről; Szovjetunió Kommunista Pártja, Bratislava, 1956
Nikolaj Alekszandrovics Bulganin: Békeüzenetek; Országos Béketanács, Bp., 1957