1333-ban Olazteluk néven említik először. Régi templomát a tatárjáráskor lerombolták. Református temploma 13 – 14. századi eredetű volt, de ezt 1857-ben lebontották
A település és az itt lakó emberek eredetére választ kereső különböző elméletek közül csak abban van megegyezés, hogy valamennyien a település nevében is fellelhető, és az őshonos, olaszos hangzású családnevek – Márkó (Markó), Kolumbán, korábban még gyakran előforduló Fábián – által is alátámasztott olasz eredetről beszélnek. Mára már a Fábián család kihalt, a Márkók és Kolumbánok azonban ma is a falu ősi és legszélesebb magvát képezik.
Arra vonatkozóan, hogy az őslakók mikor és milyen körülmények között kerültek ide és telepedtek meg e helyen már eltérőek a vélemények: egyesek a római birodalom határait vigyázó környékbeli castrum lakóiban és utódaiban, az Attila római hadjárataival ide vetődő olaszokban, mások az első magyar királyok által ide telepített olasz mesterekben vélik felfedezni a település őslakosait.
A települést szabad székely határőrök leszármazottai lakják, a 2002. évi népszámlálási adatoknak megfelelően összesen 750-en, mely a következőképpen oszlik meg: 742 magyar illetve 8 román anyanyelvű lakos; vallási hovatartozás szempontjából 633 református, 56 római katolikus, 48 unitárius, 8 ortodox, 1 személy Jehova tanúinak és 4-en más felekezetnek a követői.
A helybéli román anyanyelvűek is jól beszélik a magyar nyelvet, amely, akárcsak egész Erdővidéken, itt is sajátos alakot őriz: az e-zés, ö-zés, ü-zés bizonyos formáit (es – is, eppen – éppen, engömöt – engemet, embör – ember, münköt – minket), valamint őrzi a Károli-féle bibliafordítás sajátos, régies nyelvezetét (például vala – volt , mondám – mondtam).
Annak ellenére, hogy az elmúlt 60 évben több mint 300-an költöztek el, (Kolumbán Csaba bácsi összeírása szerint) elsősorban fiatalok, a be- vagy visszaköltözések száma elég csekély és az évi születések száma legjobb esetben is csak ritkán éri el vagy haladja meg a 10-et, 134 a 18 év alatti a fiatalok, valamint 51 a 75 év fölötti korúak száma, így az elöregedési mutató (2,62) biztató jövőt jósol a közösség számára.
Ugyanakkor vonzóvá teheti a környékbeli fiatalabb generáció számára az évszázadok óta megőrzött etnikai egységessége, vagy a vidék kisvárosához, Baróthoz s így egyben a környék egyetlen középiskolájához, kórházához, nagyobb gazdasági egységekhez – munkalehetőséghez való közelsége.
Hogy az évszázadok alatt megmaradt ennyire egységesnek, az annak is tulajdonítható, hogy tudatosan vigyázta az egységességet, a rokonházasságra is hajlott, hogy erőforrásainak, földterületének feldarabolódását, bomlását megakadályozza. Igaz, hogy szorgalma és élni akarása mellett ezért a viszonylagos zárkózottságáért a "szász" gúnynévvel illetik a környék lakói. Szorgalmas, igyekvő jellemükről az a régi kis gúnyvers emlékezik meg, mely szerint “Olasztelek bocskortelek, bolond aki benne telel!”- télen is annyi munkát adtak a szolgának, hogy a lábbeli akkor sem került le hosszú időre annak lábáról.
Látnivalók
Mai temploma 1858-ban épült fel, alacsony kőfalában áll 1795-ben épített tornya.
A Daniel család kastélya1609 körül épült, 1668-ban bővítették és átalakították, 1884-ben megújították. Egykor védőfal övezte, melynek nyomai még láthatók.
.svg){kind=small}