A Mars lenyűgöző látványosságai közé tartoznak a hatalmas pajzsvulkánok, amik egyúttal a Naprendszerben a legnagyobb hegységek. Mivel a Marson majdnem háromszor kisebb a gravitáció, mint a Földön, ezért az Olympus Monson kívül több olyan hegy is van, amely a Föld magaslatait meghaladja.
A Földről az Olympus Mons észlelése igen nehéz, még komoly műszerekkel is.[6]
Leírása
Az Olympus Mons magassága 21 283 m,[1][7] az alapjánál 550–600 km átmérőjű. (A Földön a legnagyobb hegy a Hawaiin található Mauna Kea, ami a tengerfenéktől mérve 9 km-re magasodik, az alapjánál 120 km átmérőjű). A Olympus Mons és társainak hatalmas mérete több százezer kitörés következménye. Mivel a Marson nincsen lemeztektonika, ezért a vulkánok kitörési pontjai akár évmilliárdokig ugyanannak a forró pontnak a pozíciója fölött maradnak, így az egymást követő kitörések egyre magasabbra és szélesebbre építik a vulkánt (a méretnövekedéshez a gyengébb gravitáció is hozzájárul).[8]
A központi kaldera 90 km átmérőjű, hat egymást fedő kráterrel. Innen mindössze 4°-os lejtők indulnak a külső sziklaperem felé, ami a környező fennsík fölé meredek fallal 6 km-re magasodik.[9] Az egymást átfedő kör alakú árkok akkor alakultak ki, amikor a kitörések abbamaradtak és a magma a vulkánon belül visszavonult, üregessé téve a csúcsot. A legnagyobb árok alakult ki elsőként, ezt követték a kisebbek az idők során. A koncentrikus vetődések szintén a felszín beesésével alakultak ki.[10]
Az Olympus Mons mérete világos bizonyítéka a lemeztektonika hiányának a Marson. A Földön a kéreglemezek mozgása miatt az olyan vulkánok, amik például a Hawaii-szigeteket övezik, a föld alatti forró magmaáramlatok útját mutatják. Mivel a kéreglemezek mozognak, a forró pont folyamatosan máshová kerül a földfelszínhez viszonyítva, és egy újabb vulkánt hoz létre, ahelyett, hogy egyetlen, fix helyen álló nagy vulkánt építene. Ezek a vulkánok a Hawaii-Emperor szigetlánc mentén mintegy 3800 km hosszan nyúlnak el.[11]
2004-ben a Mars Express lávafolyásokat fényképezett le a hegy oldalán, melyek mindössze 2 millió éveseknek tűnnek. Lehetséges, hogy a vulkáni tevékenység nagyon kis mértékben még napjainkban is folyik.[12] Az Olympus Mons viszonylag fiatal, nagyjából 30 millió éves. A vulkánt az Olympus Mons Aureole (Tűzkör) régió veszi körül, amely a csúcstól 1000 km-ig terjed.
↑A Tharsis-régió középső részét három óriásvulkán uralja: az Ascraeus, a Pavonis, és az Arsia Mons. Ezeket szokták a „a három nővér” névvel illetni, mivel egymáshoz közel állnak és felépítésük is hasonló.
↑Schenk, P.; Marchi, S.; O'Brien, D. P.; Buczkowski, D.; Jaumann, R.; Yingst, A.; McCord, T.; Gaskell, R.; Roatsch, T.; Keller, H. E.; Raymond, C.A.; Russell, C. T (2012. március 1.). „Mega-Impacts into Planetary Bodies: Global Effects of the Giant Rheasilvia Impact Basin on Vesta”. Lunar and Planetary Science Conference (1659), 2757. o.
↑Mizser Attila (szerk.): Amatőrcsillagászok kézikönyve, Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 2006
↑Az Olympus Mons magasságára sok helyen a 27 km-es értéket adják meg, ez azonban a legfrissebb MOLA-mérések alapján téves, a helyes érték az itt megadott 21 283 m.
↑Brooks/Cole: Horizons - Exploring the Universe, Cengage Learning, 2012, ISBN 978-1-1114-3020-7
↑Hartmann, W. K. (2005) Martian cratering 8: Isochron refinement and the chronology of Mars. Icarus 174, 294–320., idézi: S. R. Taylor, S. M. McLennan: Planetary Crusts: Their Composition, Origin And Evolution, 2009, ISBN 978-0-511-46382-2