Orléans már a történelem előtti időkben lakott hely volt, később a gallok egyik törzse telepedett meg a Loire folyónak ezen területén, majd Caius Iulius Caesar emeltetett várost itt, Cenabum néven, viszont éppen ez a környék vált a római uralom elleni gall lázadások egyik kiindulópontjává. A rómaiak távozása után a folyóparton hamarosan jelentős és gazdag település - Aureliani négyszögerőd[2] - jött létre, melyet Attila hunjaival eredménytelenül ostromolt meg 451-ben. A francia királyság kialakulása után is fontos szerepet kapott. Amikor a százéves háborúban a királyság területe mindinkább fogyatkozott, az akkor még megkoronázatlan, a trónöröklésre való jogában is támadott Dauphin, a későbbi VII. Károly a Loire mentére volt kénytelen visszavonulni, hiszen Párizs is az angolok kezére került. Orléans birtoklása kulcsfontosságú lett mindkét fél számára. A Párizs felől előrenyomuló és jelentős túlerőben levő angolok 1428 októberében ostromgyűrűbe fogták, hogy átkelhessenek a Loire hídján, s végső csapást mérhessenek a francia királyságra. Az ostromgyűrű egészen a következő év májusáig állt a várfalak tövében. Ekkor érkezett meg kis csapatával Jeanne d’Arc, bejutott a várba, fellelkesítette a várvédőket s egyúttal az angolokat kívülről szorongató franciákat is. Bár a harcokban maga is megsebesült, 1429. május 7-én súlyos vereséget mért az ostromlókra. Ennek a sikernek köszönhetően a franciák június közepén újabb győzelmet arattak, s ezzel megindult az elfoglalt terület felszabadítása. Jeanne d’Arc az angolok számára az első számú ellenség lett, Franciaországnak viszont hősnője, s később szentje. Az 1429-es csata évfordulóján, minden év május 7-én és 8-án ünnepi misével, felvonulásokkal, sőt katonai parádéval emlékeznek meg a hős Szűzről.
Orléans birtoklásáért nemegyszer vívtak véres csatát a későbbiekben is, a francia vallásháborúk korában többször is gazdát cserélt. Évszázadokkal később, csatáztak itt a napóleoni háborúban, majd 1870-ben, végül a második világháborúban a németek foglalták el, a bombatámadások következtében jelentős része megsemmisült.
Cathédrale Ste-Croix – a katedrálist a XII. században kezdték építeni, a francia vallásháborúk korában a protestánsok által nagyrészt lerombolt templom újjáépítésére IV. Henrik adott parancsot. Az eredeti román kori tornyokat ekkor lebontották, s a XVIII. században gótikusakat emeltek helyükre, a huszártorony pedig a múlt századi. A homlokzat fölé magasodik további két lépcsőzetes, gazdagon díszített torony.
Musée des Beaux-Arts – régészeti és szépművészeti múzeum.
Hotel Groslot – a palota a városba látogató királyok lakhelye volt, 1550-ben épült. II. Ferenc ebben az épületben halt meg.
Place du Martroi – a város főtere, egykori ókeresztény temető helyén alakult ki. A tér közepén áll az orléans-i szűz szobra, Denis Foyatier alkotása.
