Vízgőz-desztillációval vonják ki a növény leveleiből. Zöldes, illetve sárgásbarna, sűrűn folyós. Erős, émelyítően fűszeres illata éteres jellegű. Vízben nem oldódik, de alkoholban és éterben igen jól.
Összetevői
Pacsuliolajból állították elő az egyik legrégebben ismert szeszkviterpén-alkoholt, a pacsuli-alkoholt. Ez a pacsuliolaj egyik fő összetevője; emellett még viszonylag sok pacsulipiridint, gvajént, humulént, és benzaldehidet tartalmaz. A levelekből extrahálják még a gyümölcsillatú pacsulirezinolt, amit az illatanyagok rögzítésére alkalmaznak. A világon évente mintegy ötszáz tonna pacsuliolajat termelnek; főleg Indonéziában és Kínában.
Három fő alkalmazási területe a hagyományos gyógyászat, az aromaterápia és legfőképpen az illatszergyártás (alapanyaga, a pacsulilevél kitűnő molyirtó is).
Az illatszergyártásban a chypre, fás és keleties parfümkompozíciókban használják. A széles körben alkalmazzák leheletfrissítő édességek aromás összetevőjeként. Kicsit szappanos illata Európában és az Egyesült Államokban már nem divatos, ám Ázsiában és Latin-Amerikában továbbra is népszerű.
A hagyományos ázsiai gyógyászatban sokrétűen alkalmazzák, így magas vérnyomás, apátia, ödéma, megfázás, fejfájás, hányinger és gyomorfájdalmak ellen; Japánban és Malajziában mérges kígyók marására is – ezek kezelését nem segíti, de enyhíti a tüneteket. Illata nyugtató, aggodalmak, depresszió esetén segíti a szellemi egyensúly elérését, emellett érzékenyebbé teszi az embert.
