A települést valószínűleg a 9-10. században alapították a szaracén támadások elől a szárazföld belseje felé visszahúzódó tengerparti lakosok. Első említése a 12. századból származik, neve valószínűleg a latin palus szóból ered, aminek jelentése ingovány utalva a vidék egykori mocsaras jellegére. Fejlődésében fordulópontot jelentett a karthauzi kolostor megépítése, amely századokon át a vidék legjelentősebb egyházi intézménye volt. 1807-ig állt fenn. Az elhanyagolt kolostor 1882-ben nyilvánították nemzeti műemlékké. A település a 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.