A lejtős domboldalon korábban kert volt, amelyben a Sforza-családpalazzettója épült, 1549-ben. A lejtős helyszín a 16. század folyamán egyik bíborosról a másikra hagyományozódott, anélkül, hogy teljes beépítését tervezték volna.
Amikor Alessandro Sforza pénzügyi nehézségekkel szembesült, a még félig kész városi területet 1625-ben megvásárolta Maffeo Barberini, a későbbi VIII. Orbán pápa.
Három nagy építész dolgozott, hogy létrehozza a Palazzón saját stílusát. Carlo Maderno amikor a Szent Péter-bazilika hajójának kibővítésén dolgozott, megbízást kapott, hogy csatoljon a Villa Sforzán belül egy hatalmas reneszánsz tömböt a Palazzo Farnese mellé; és a design gyorsan a fejedelmi hatalom városi székhelyének előzményeit meghatározó kombinációjává fejlődött, amely egy kerti előcsarnokkal volt ellátva, s egy félig zárt udvarral rendelkező elővárosi villa jellegét tükrözte.
Maderno 1627-ben kezdett a munkához unokaöccse, Francesco Borromini segítségével. Ekkor, a déli szárny alapozásának kiásása közben találnak rá az ókori nimfaionra és annak falán a ma Barberini Tájképnek (Paesaggio Barberini) nevezett ókori freskóra.[1] Amikor a mester 1629-ben meghalt, Borromini háttérbe került, s a bizottság Bernininek, a fiatal, akkor még inkább szobrászként ismert művésznek ítélte a folytatás lehetőségét. Borromini maradt, függetlenül attól, hogy még két építész dolgozott rajta, bár rövid időre ezen is, majd a Palazzo Spada építésén munkálkodott. A palotát Bernini 1633-ban fejezte be.
A Palazzo Barberini kívülről: Brooklyn Múzeum Levéltár és Goodyear Levéltári Gyűjtemény
Bernini a palotát egy nagy udvar köré építette, a kétszintes csarnok mögött egy ovális szalon kiterjesztett szárnyával uralja az alacsonyabb szinten lévő teret. A hátsó, hosszú szárny védte a kertet az alatta lévő tértől, amelyből kiemelkedett egy kicsit ütött-kopott alagsor, olyan mint egy katonai erőd. A fő blokk három nagyszerű íves ablakot mint mázas árkádokat ábrázol, olyan képletet, amely inkább velencei, mint római. A legfelső emeleten Borromini ablakai hamis perspektívában vannak elhelyezve, ami extra mélységet sugall, amit még a 20. században is másoltak. A folyosón két lépcsősor vezet a piano nobilére, bal oldalt Bernini négyszögletes lépcsőháza és jobbra Borromini kisebb ovális lépcsője.
Borromini ide tervezett, hamis perspektívájú ablakait más jelentős épületekben is Európa-szerte alkalmazták a központi blokk kétszintes csarnoka mögött, egy ovális szalon kiterjesztett, szimmetrikus szárnyaival úgy, hogy a főépületben cour d’honneurt hozzon létre.
A szalon mennyezetét Pietro da Cortona remekműve, Az Isteni Gondviselés diadala allegóriája című barokkfreskó díszíti. Ez a hatalmas panegyricusallegória nagy hatással volt a dicsőséges és egyházi mennyezet díszítésére; befolyása más panorámajelenetekben is megfigyelhető, mint például a Sant’Ignazio (Andrea Pozzo) freskófalak; vagy a Villa Pisani Stra városában, a királyi terem (Madridban), és a Ca'RezzonicoVelencében (Giovanni Domenico Tiepolo). Ebben a palotában is remekművet készített Andrea Sacchi, Cortona stílusában, az Isteni Bölcsesség kortárs kritikájaként.
A piano nobile szint festett mennyezetei más, olyan tizenhetedik századi művészek, mint Giuseppe Passeri, Andrea Camassei munkái, ráadásul a múzeum gyűjteményének értékes családi freskói Polidoro da Caravaggiót és szeretőjét Maturino da Firenzét ábrázolják.
A giardino segreto (titkos kert) egyik szegletében, a kívülállók elől rejtetten bújik meg a Bertel Thorvaldsen-emlékmű, amely a Teatro delle Quattro Fontane közelében a szobrász műterme volt 1822–1834 között.
Modern története, látnivalók
Olasz katonák a könyveket helyezik biztonságba, a második világháború közelgő frontja elől
Manapság a Palazzo Barberini ad otthont a Galleria Nazionale d’Arte Antica számára, amely a legfontosabb festménygyűjtemények egyike Olaszországban. Itt látható RaffaelloPékleány portréja, CaravaggioJudit lefejezi Holofernest , valamint Hans Holbein portréja VIII. Henrik angol királyról.
Pincékbe rejtve, az épület hátsó részében találtak egy valószínűleg második századbeli Mithrász-szentélyt a Villa Savorgnan di Brazzà 1936-ban folyt építkezése során.
Hivatkozások
Blunt, Anthony, "The Palazzo Barberini", Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 21 (1958)
Google Maps. A Palazzo Barberinit alkotó komplexum Róma központjában helyezkedik el, minden oldalról meredek utcáktól körülvéve. A kép bal alsó részén a Quirinale-palota kertjei kezdődnek. A jobb alsó sarokban a San Carlo alle Quattro Fontane templom látszik. Átellenben, a Palazzo Barberini fölött van a háromszög alakú Piazza Barberini a Triton-szökőkúttal.
↑Henri Lavagne. „Une peinture romaine oubliée : le paysage du nymphée découvert au Palais Barberini en 1627”. Mélanges de l'Ecole française de Rome1993 (2), 747–777. o.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Palazzo Barberini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_-_Borromini%27s_staircase.jpg)
