A palota 1878-ban az Osztrák–Magyar Monarchia római nagykövetének rezidenciája lett. 1916-ban az olasz állam megvásárolta négy millió olasz líraért, 1918-ban egy újabb szerződés után a bútorokat is megvette, köztük a Biblioteca Chigiana-t is, 1,8 millióért.[3] 1923-ig az épület a gyarmati ügyek miniszterének lett a székhelye. Később a külügyminiszter kapta. 1961-ben lett a kormányülések hivatalos székhelye.
A Chigiana
A könyvtárszalont a 17. század végén Agostino Chigi hozta létre, hogy helyet adjon Flavio Chigi bíboros hatalmas könyvgyűjteményének. Az átalakítást Giovan Battista Contini, a korszak híneves építésze tervezte. A Chigiana néven ismertté vált könyvtár értékes kéziratok ezreit őrizte, jórészt VII. Sándor pápa személyes könyvtárának örökéből. A VatikánXV. Benedek pápa regnálásától igyekezett megszerezni ezt a könyvtárat, de nem tudta előteremteni az átvétel anyagi fedezetét. Benito Mussolini fasiszta kormányának megalakulásakor XI. Piusz pápaPietro Tacchi Venturit bízta meg, hogy tárgyaljon az ország új uraival a könyvtárról. Venturinak sikerült rávennie Mussolinit, hogy adományozza a könyvtárat ingyen a Vatikánnak.
Leírása
A Chigi-palota ötszintes épület. Tágas lépcsőcsarnok visz a lakószobákhoz. Udvarát szökőkút díszíti, amelyet Giacomo Della Porta tervezett. Ezt a szökőkutat számos helyen másolták Rómában és más olasz városokban.[4]
↑Roberto Piperno: Piazza Colonna. (Hozzáférés: 2007. május 19.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Palazzo Chigi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.