Paolo Boselli 1838. június 8-án született Savonában, a Szárd–Piemonti Királyságban. A pénzügyi tudományok első professzora lett a Római Egyetemen és 1870-től 1921-ig parlamenti jobbközép képviselőjeként tevékenykedett, majd 1921-ben szenátorrá választották. 1888-ban Francesco Crispi kormányának művelődésügyi minisztere lett. 1889-ben Luigi Pelloux miniszterelnöksége idején pénzügyminiszterré választották és újjászervezte az olasz nemzeti bankot (Banca d'Italia). 1906-ban Sidney Sonnino kormányában pedig ismét miniszteri tárcát kapott.
1915-ben támogatta az Osztrák–Magyar Monarchia elleni olasz hadba lépést és ennek érdekében beszédet is mondott, amelyben azt a törvénytervezetet támogatta, amely teljes hatalmat adott volna Antonio Salandra miniszterelnök számára. 1916 májusában és júniusában a katonai nehézségek következtében Salandra lemondásra kényszerült. Helyére Bosellit választották, aki koalíciós kormányt alakított.[1]
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
