A pepszin a gyomor fehérjebontó enzimje. Gyenge, jellegzetes szagú, édeskés-sós ízű fehér vagy sárgásfehér por. Molekulasúlya 34 500, 19 különböző aminosavból áll. A peptidláncot azokon a helyeket hasítja, ahol fenil-alanin, tirozin, leucin, aszparaginsav vagy glutaminsav egységek fordulnak elő. Csak kevés fehérje áll ellen a pepszinnek, pl. a fibroin és a mucin a gyomor nyálkahártyájában, melyek így meggátolják a gyomor önemésztését. A fehérjebontás eredménye egy peptidkeverék 600–3000 közötti molekulatömeggel.
A pepszin a gyomor fősejtjei által termelt pepszinogénből keletkezik. Savanyú proteáz (fehérjebontó enzim), pH-optimuma 1–2 között van, melyet a gyomor sósavkiválasztása biztosít. Hőmérsékletoptimuma a testhőmérséklet (37 °C). Iparilag vágóállatok (juh, sertés, borjú) gyomornyálkahártyájából vonják ki vizes alkohollal vagy glicerinnel, majd répacukorral vagy laktózzal (tejcukorral) állítják be a megfelelő hatásértékét. A pepszinkészítményeket emésztési elégtelenség, étvágytalanság ellen adják.
A pepszin név a görög pepszisz (πέψις = emésztés) szóból származik.[1]
Jegyzetek
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 112. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1983. 3 kötet., 658–659. o. ISBN 963-10-3269-8
- Hans Breuer: Atlasz – Kémia. Fordította Ungvárai János és Ungvárainé dr. Nagy Zsuzsanna. Harmadik, javított kiadás. Budapest: Athenaeum 2000 Kiadó Kft. 2003. 385. o. ISBN 963-9471-35-6
- Orvosi lexikon. Főszerkesztő: Dr. Hollán Zsuzsa. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1972. 3 kötet., 984. o.
- Gyógyszerészi kémia. Szerkesztette: Fülöp Ferenc, Noszál Béla, Szász György, Takácsné Novák Krisztina. Budapest: Semmelweis Kiadó. 2010. 462. o. ISBN 978 963 9879 56 0
- Ádám–Dux–Faragó–Fésüs–Machovich–Mandl–Sümegi: Orvosi biokémia. (hely nélkül): Medicina Könyvkiadó Zrt. 2006. 223. o. ISBN 963-242-902-8
