Az Amerikai Filmakadémia 2003-ban Életműdíjjal tüntette ki. Az 1962-ben készült Arábiai Lawrence című film főszerepe tette híressé, de több mint ötvenéves pályafutása alatt változatos szerepek tucatjaiban tűnt fel.
A korai évek
Édesapja bukméker volt, aki fiát a futball mérkőzésekre is kivitte magával, így Peter eleinte sportújságíró akart lenni, de később mégis a színészet mellett döntött. Pályafutása a bristoli Old Vicben kezdődött, ahol John OsborneNézz vissza haraggal! című drámájában alakította Jimmy Portert (1957), majd Hamletet játszotta (1958). 1959-ben elnyerte az év legjobb színésze címet. 1960-tól a Stratford-on-Avon-i Shakespeare Memorial Theater Companyben ívelt fel pályája, ahol Shylockot (A velencei kalmár), Petrucchiót (A makrancos hölgy) és Thersitest (Troilus és Cressida) játszotta.
A hetvenes években O'Toole alkoholizmusa miatt hullámvölgybe került. Egy jelentősebb filmje, A felső tízezer mellett említést érdemel a szintén 1972-ben készült, Golden Globe-jelölést hozó La Mancha lovagja című filmmusical. Ezután, az évtized végéig csak kevésbé színvonalas filmekben tűnt fel, többek közt a botrányos Caligulában, Tiberiusként, ahol az alkotó gyakran élt ellene panasszal folytonos ivászatai miatt.
A nyolcvanas évekre visszanyerte életkedvét és erejét. Emmy-díjra jelölték a Masada (1981) című tévésorozatban nyújtott alakításáért. Gyakran szerepelt az angol és az amerikai közszolgálati televízióban. 1981-ben A kaszkadőr című amerikai thrillerben egy gátlástalan filmrendezőt játszik. Ezért a filmjéért már hatodik Oscar-jelölését kapta, ám végül mégsem ő kapta meg. A Legkedvesebb évem (1983) című vígjátékban is emlékezetes alakítást nyújtott. A következő években nem talált számára megfelelő filmeket, sőt egy-két bukott produkcióban is feltűnt. 1987-ben Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, Az utolsó császárban azonban ismét megcsillantotta színészi tehetségét. A kilencvenes években megjelentette háromkötetesre szánt önéletrajzának első két részét, a harmadikat későbbre tervezte. Ezekben az években egyre többször tűnt fel amerikai filmekben, ám ezek egyike sem aratott átütő sikert. 1999-ben a Szent Johanna című tévéfilmért, elnyeri a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjat.
2003-ban – attól tartva, hogy ezzel beismeri és megpecsételi karrierje végét – először visszautasította a tiszteletbeli Oscart, aztán mégis elfogadta, és 2004-ben ismét szerepet vállalt Hollywoodban a Trója című filmben, Priamoszként. (Némiképp hasonló szerepben – mint öreg király – később a Csillagporban is feltűnt.) 2007-ben nyolcadik Oscar-jelölését is elnyerte, a Vénusz című film főszerepéért. Az utóbbi időben inkább hazájában forgatott, leginkább brit televíziós filmekben.
Házasságából és élettársi kapcsolatából három gyermeke született.
81 éves korában 2013. december 14-én hunyt el, hosszantartó betegség következtében, a londoni Wellington Kórházban.[12][13]
↑Meghalt Peter O'Toole (magyar nyelven). inforadio.hu, 2013. december 15. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 16.)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Peter_O'Toole című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.