Pipabéka

Pipabéka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Békák (Anura) Alrend: Mesobatrachia Család: Pipabékafélék (Pipidae) Alcsalád: Pipinae Nem: Pipa (Laurenti, 1768) Faj: P. pipa
Tudományos név
Pipa pipa (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Rana Pipa Linnaeus, 1758 Pipa americana Laurenti, 1768 Buffo pipa — Lacépède, 1788 Bufo pipa — Bonnaterre, 1789 Rana dorsigera Schneider, 1799 Bufo dorsiger — Latreille in Sonnini de Manoncourt & Latreille, 1801 Pipa dorsigera — Oken, 1816 Pipa tedo Merrem, 1820 Pipa cururu Spix, 1824 Pipa curururu — Spix, 1824 Pipa pipa — Cuvier, 1829 Bufo (Pipa) pipa — Cuvier, 1829 Bufo (Pipa) curururu — Cuvier, 1829 Asterodactylus pipa — Wagler, 1830 Leptopus asterodactylus Mayer, 1835 Pipa surinamensis Duvernoy in Cuvier, 1849 Pipa dorsigerus — Gistel In Gistel & Bromme, 1850 Asterodactylus dorsigera — Gistel, 1851 Pipa sedo Schlegel, 1858 Asterodactylus dorsiger — Fitzinger, 1864 Pipa americana — Boulenger, 1882 Pipa surinamensis — Sclater, 1895 Pipa pernigra Barbour, 1923 Pipa pipa — Dunn, 1948
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Pipabéka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Pipabéka témájú médiaállományokat és Pipabéka témájú kategóriát.

A pipabéka (Pipa pipa) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül a pipabékafélék (Pipidae) családjába tartozó faj.

A pipabéka elterjedési területe Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago és Venezuela.

Ez a békafaj általában 10-13 centiméter hosszú, de akár 20 centiméteresre is megnőhet. A pipabékának kicsik a szemei; nincsenek fogai és nyelve sem. Lapos teste, levél alakú. Színezete kopott barna, néhány folttal. Széles lábfejei úszókkal vannak ellátva; a mellső lába ujjain csillagszerű képződmények láthatók.

A pipabéka a trópusi és szubtrópusi alföldek nedves erdeiben és édesvizű mocsaraiban él. Az élőhelyek elvesztése veszélyezteti a fajt.

Ezt a békát a szaporodási módszere miatt ismerjük jól. A többi békafajtól eltérően, a pipabéka hím nem a légzsákok által kiadott hangokkal vonzza magához a nőstényeket, hanem a torokban levő csonttal, amellyel éles csettintő hangokat képez.^[1] Ölelkezés közben a pár ívekben fel-felemelkedik a fenékről. Minden felemelkedés közben, a nőstény 3-10 petét bocsát ki magából; a petéket a hím mozgásai a nőstény háti bőrébe nyomja belé. Miután a peték el lettek „ültetve”, néhány napra a bőrbe ágyazódnak és az anyjuk hátának lépesméz külsőt kölcsönöznek. A petéből való kikelés, az ebihalból kis békává válás, mind az anyaállat hátbőrében megy végbe. Az alig 2 centiméter hosszú, kis pipabékák átszakítják anyjuk hátbőrét és kimásznak. Miután elhagyták az anyaállatot, a kisbékák magányos életmódot folytatnak.

• 
  Lapos teste és színezete segíti a rejtőzködésben
• 
  A nőstény hátbőréből előbújó kis békák
• 
  A hasa világosabb
• 
  Egy akváriumban
• 
  A londoni Grant Museum of Zoology-ban
• 
  Széles feje nagy szájban végződik

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Surinam toad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• La Marca, E., Azevedo-Ramos, C., Silvano, D., Coloma, L.A., Ron, S. & Hardy, J. 2004. Pipa pipa. 2006 IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 23 July 2007.
• http://animaldiversity.ummz.umich.edu/site/accounts/information/Pipa_pipa.html - Animal Diversity Web