A piros madársisak 20-50 centiméter magas, lágyszárú, évelő növény. A talajban található gyöktörzse, amiből minden évben kihajt (geofiton). Szárának felső része, magháza és a külső lepellevelek ritkásan mirigyszőrösek. Szárán 4-6 lomblevél nő, amelyek 4-10 centiméter hosszúak és 1-3 centiméter szélesek; az alsók széles-lándzsás, a felsők szálas-lándzsás alakúak.
Május-júliusban virágzik. Virágai 3-10 tagból álló laza fürtöt alkotnak. A virágok murvalevelek hónaljából nőnek ki, amelyek a fürt alján még meghaladják a magház hosszát, de felfelé egyre rövidülnek. A virágok külső lepellevelei (szirmai) kihegyesedőek, rózsaszínes- vagy liláspirosak, 16-25 milliméter hosszúak és 6-8 milliméter szélesek, kívül mirigyszőrösek. A belső lepellevelek szőrtelenek, 14-20 milliméter hosszúak, 7-9 milliméter szélesek. A mézajak nem különül el élesen, szintén liláspiros szegélyű és sárgás-fehéres hosszanti barázdák figyelhetők meg rajta. Ismert fehér virágú színváltozata (lus. albiflora).
Termése 19-23 milliméter hosszú, 5-7 milliméter vastag toktermés, amely 1500-9500 apró magot tartalmaz.
Életmódja
A piros madársisak a gyertyánosok, bükkösök, erdei fenyvesek, cseres-tölgyerdők, homoki tölgyerdők, nyáras borókásak lakója. Kedveli a tápanyagban dús, laza mésztartalmú talajokat, hazai lelőhelyein a talaj pH-ja átlagosan 7,31-nek bizonyult. Mérsékelten árnyéktűrő, élőhelyein a lombkorona általában 40-90%-ban záródik.
A magok csírázás után 3-4 évig csak a gyöktörzset fejlesztik és csak ezután hoznak hajtást. Eközben a többi kosborhoz hasonlóan gombákkal (pl. Leptodontidium, Tometella, Phialophora nemzetségek) alkot gyökérkapcsoltsági (mikorrhizás) szimbiózist. Ez a kapcsolat a növény egész élettartama alatt megmarad és jelentős szerepet játszik anyagcseréjében; vizsgálatok szerint szénforgalmának negyede, nitrogénforgalmának közel kétharmada a gombától származik. Léteznek klorofillhiányos változatok is, de Magyarországon még csak egy ilyen példányt találtak. Virágzásra csak a gyöktörzs kifejlődése utáni további 11-12 év elteltével kerül sor.
A hajtások májusban kezdenek növekedni és levelei szeptember-októberig maradnak zöldek. Május-júliusban virágzik, középnapja június 19-re esik. Átlagosan 2-3 hétig virít. Termései szeptember-októberre érnek meg.
A piros madársisak nem termel nektárt, a beporzáshoz a rovarokat úgy csalogatja magához, hogy virága alakjával és a méhek számára látható spektrumban a színével is a harangvirágokat (főleg a baracklevelű harangvirágot) utánozza; mézajkán a sárga sávok is a harangvirág porzóit mímelik. Elsősorban a hengeresméhek (Chelostoma) hímjei porozzák be, akik a haragvirágon táplálkozó nőstényeket látogatják végig. A beporzás nem túl hatékony, Ausztriában és Németországban maximum 21-28%-os beporzottsági arányt mértek. Magyarországi megfigyelések 13%-os megtermékenyülést tapasztaltak, 41 példányon összesen 38 terméssel. Vegetatívan is szaporodhat a rizóma elágazásával.
Természetvédelmi helyzete
A piros madársisak nagy területen elterjedt, helyenként gyakori is, ezért a Természetvédelmi VilágszövetségVörös listáján nem fenyegetett a státusza. Általában az erdőirtás, élőhelyének elvesztése veszélyezteti. Magyarországon egyedszáma tízezres nagyságrendű, eddig összesen 313 lelőhelyen észlelték, amelyből mára 244 maradt, így visszaszorulása 22%-os. 1988 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Speciális megporzásbiológiája miatt nagymértékben függ a hengeresméhek jelenlététől. Kipusztulóban levő angliai állományát csigák kártétele veszélyezteti, ami ellen rézgyűrűket helyeznek el a növényeken.
Képek
Virágzó madársisak
Virága közelről
Fehér színváltozata
Ábrázolása az Album des orchidées de l'Europe centrale et septentrionale-ban (1899)
Richard, L.C.M. 1818. Mémoires du Muséum d'Histoire Naturelle 4: 60.
Pridgeon, A.M., Cribb, P.J., Chase, M.W. & Rasmussen, F.N. (eds.) 2006. Genera Orchidacearum Volume 4 Epidendroideae (Part one); page 496 ff., Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-850712-7. Reference page.
Govaerts, R. et al. 2012. Cephalanthera rubra in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
Emonocot.org 2013. Cephalanthera rubra in The Orders and Families of Monocotyledons. Published on the internet. Accessed: 2013 Aug 22.
Govaerts, R. et al. 2012. Cephalanthera rubra in World Checklist of Selected Plant Families. The Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
Tropicos.org 2012. Cephalanthera rubra Published on the internet. Accessed: 2012 June 23.
International Plant Names Index. 2012. Cephalanthera rubra. Published online. Accessed June 23 2012.
Dimopoulos, P., Raus, Th., Bergmeier, E., Contantinidis, Th., Iatroú, G., Kokkini, S., Strid, A. & Tzanoudakis, D. 2013. Vascular Plants of Greece: An Annotated Checklist. Englera 31: 1–368 (!115). Reference page
.jpg)
_(17946244962).jpg)
