Pokey Allen

Ernest Duncan „Pokey” Allen Jr. (Superior, Montana, 1943. január 23. – Missoula, Montana, 1996. december 30.) amerikai amerikaifutball-játékos és -edző; 1986 és 1992 között a Portland State Vikings, 1993 és 1996 között pedig a Boise State Broncos vezetőedzője. Az 1960-as években CFL-beli csapatokban játszott.

1994-ben rabdomioszarkómával (az izomdaganat egy ritka formája) diagnosztizálták. Haláláig edző maradt.

A Missoula County High Schoolban az amerikaifutball-,^[1] atlétika- és kosárlabdacsapatok tagja volt,^[2] majd érettségi után sportösztöndíjjal a Utahi Egyetem hallgatója lett.^[3] 1961-ben defensive backként kezdett,^[4][5] majd másodévben is védőjátékos volt.^[6][7] Utolsó évében cornerbackként is játszott,^[8] ekkor megnyerték az 1964-es Liberty Bowlt. Allen a mérkőzés legértékesebb játékosa volt.^{[9][10][11][12][13]}

A CFL-ben a BC Lions és az Edmonton Eskimos tagja volt,^[3][14] 1968-ban pedig visszavonult.^[15]

1968-ban a Simon Fraser Clan helyettese,^[3][16] 1973-ban társ-vezetőedzője lett.^[17] 1977-ben visszatért az USA-ba; először a Montana Grizzlies, majd az Eastern Washington Eagles és a California Golden Bears védőkoordinátora volt.^[16]

1983-ban az újonnan megalakult USFL-beli Los Angeles Express edzőhelyettese, majd a Portland Breakers védőkoordinátora lett.^[16]

1986-ban, a USFL feloszlását követően a Portland State Vikings vezetőedzője lett. A csapat Allen alatt jutott ki először a rájátszásokra, emellett a Western Football Conference ötször választotta az év edzőjének.^[18] Rendszeresen szerepelt reklámokban: például eltáncolta a Hokey Pokey-t vagy egy havi fizetése értékében fogadott a következő mérkőzés nézőszámára.^[19][20]

1992-ben a Vikings a Broncost hazai pályán 52–26-ra legyőzte.^[21][22] Mivel a következő három játékukat is elvesztették, Skip Hall vezetőedző lemondott,^[23] utódja pedig a teljes stábjával érkező Allen lett.^[24]

Az 1994-es szezon elején nem rangsorolták őket;^[25] miután 1980 óta először kijutottak a konferenciabajnokságra, a harmadik helyre kerültek.^[26] Tizenhatszor vehettek részt rájátszáson és egyszer kijutottak az állami bajnokságra is.^[27][28]

1994-ben ígéretet tett arra, hogy ha a 12 mérkőzés óta veretlen Idaho Vandals elleni mérkőzés telt házas lesz, akkor Boise belvárosában fog lovagolni. Ígéretét betartotta.^[29]

Miután egy hónapig fájt a válla, 1994-ben izombiopsziát végeztek rajta, ami rabdomioszarkómát állapított meg.^[30][31] Márciusban felkarjából eltávolították a tumort, és kemoterápián, valamint őssejtátültetésen esett át.^[32] 1995-ben visszatért az edzőséghez; decemberben gyógyultnak nyilvánították, de figyelmeztettek a kiújulás veszélyére. A következő nyáron mellkasában és mindkét tüdejében daganatot találtak, ezért augusztus 6-án táppénzre ment, néhány nap múlva pedig megműtötték.^[33]

1996-ban Tom Mason helyettesítette; Allen az utolsó két játékra visszatért,^[34] de tüdejében további daganatokat találtak, ezért december 11-jén lemondott.^[35][36] Később elesett, és állapota romlott; a missoulai Szent Patrik Kórházban hunyt el.^{[2][12][37][38]} Temetése január 1-jén volt a missoulai Szent Antal katolikus templomban.^[39]

1998-ban az Oregon Sports Hall of Fame tagja lett.^[18]

Egy lánya született.^[12] Édesapja Ernest Duncan Allen Sr. első és második világháborús veterán, Montana egyik első közúti járőre;^[40] édesanyja Esther Allen.^[12]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Pokey Allen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• A Boise-i Állami Egyetem gyűjteménye (angolul)
• Pokey Allen a Find a Grave weboldalán