A portugál miniszterelnök a portugál kormány vezetője. Koordinálja a miniszterek tevékenységét, képviseli a kormányt, beszámol tevékenységéről, felelős a portugál Nemzetgyűlésnek, és tájékoztatja a köztársasági elnököt.
A miniszterelnöki mandátumok száma nem korlátozott. A miniszterelnököt a köztársasági elnök nevezi ki a törvényhozási választás után és a Nemzetgyűlésben képviselt pártok vezetőivel lefolytatott konzultáció eredményeként. Jellemzően annak a pártnak a vezetője kap megbízást, amely a választáson többségi támogatást nyer.
A miniszterelnök hivatalos rezidenciája a São Bento-palota kastélya, amelyet néha "São Bento-palota" néven is neveznek, bár számos miniszterelnök nem élt itt teljes mandátuma alatt.
Történet
A jelenlegi portugál miniszterelnöki beosztás eredete a Portugál Királyság 12. századi kezdeteire tehető. Jellemzően a portugál király egyik vezető tisztviselője biztosította a monarchia adminisztrációja működését, koordinálta a többi udvari tisztviselőt. A történelem során ez a kiemelt beosztás sorban a Palota Mesterére (portugálulMordomo-Mor), a Kancellárra (Chancellor-Mor), a király személyi titkárára (Escrivão da Puridade), végül az államtitkárra (Secretário de Estado) szállt.
1736-ban három államtitkári beosztást hoztak létre, amelyek között a Királyság belügyi államtitkára kiemelt helyet foglalt el.
Az 1820-as Portói Liberális Forradalom után az országban parlamentarizmust vezettek be. Ennek első időszakában három és hat között mozgott az államtitkárok száma, de köztük a vezető pozíciót mindig a belügyi államtitkár töltötte be. Egy rövid abszolutista restauráció után megkezdődött a második liberális periódus. Azután, az új alkotmányos monarchia kiépülésével létrehozták a "minisztertanács elnöke" beosztást. Vitathatatlanul ők voltak a királyság kormányának vezetői, olyan végrehajtó hatalom birtokosai, ami csak az uralkodót illette meg, hatalmukat csak a Nemzeti Kongresszus ellenőrizte, korlátozta.
Az 1910. október 5-én lezajlott forradalom eredményeként létrejött Köztársaságban a kormány vezetője a "Minisztérium Elnöke" (President do Ministério) elnevezést kapta. Ebben az időszakban a kormányfő az erős Nemzetgyűlés felügyelete állt. A parlamenti viszályok és társadalmi instabilitás miatt gyakori volt a kormányváltozás.
Az 1926. május 28-i államcsíny után, és különösen António de Oliveira SalazarEstado Novo néven ismert kvázi-fasisztadiktatúrája idején a miniszterelnök ismét a "Minisztertanács Elnöke" címet viselte, névleg az ország legfontosabb tisztségviselője volt. Salazar, majd Marcello Caetano együtt összesen majd’ 42 évig viselték ezt a beosztást.
Miniszterelnökök
A miniszterelnökök sorszámozása az alkotmányos monarchia első Minisztertanácsa elnökével kezdődik.
A színek a miniszterelnökök párthovatartozását jelzik.
A hadsereg ezredese, jó kapcsolatokkal a Portugál Kommunista Párthoz; bankok és biztosítótársaságok államosítása az 1975. március 11-i események után; földreform; minimálbér bevezetése
Az első demokratikusan megválasztott miniszterelnök; 1976–78-as portugál gazdasági válság; Nemzetközi Valutaalap kölcsöne; Portugália tagfelvételi kérelmének benyújtása az EGK-ba.
A Forradalom óta az első jobb-közép miniszterelnök; az Azori-szigeteken 1980-ban pusztító földrengés; repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét. Az esemény kapcsán számos összeesküvési teória született.
1982-es alkotmányos revízió; a Forradalmi Tanács megszüntetése; a portugál Alkotmánybíróság létrehozása; lemondott az 1982-es választáson elért gyenge eredmény miatt.
Demokráciában leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök; gazdasági növekedés; több állami tulajdonú iparág privatizálása; a Forradalom óta először nyert egy párt abszolút többséget; 1989-as és 1992-es alkotmánymódosítások; rendőri tiltakozások; a Maastrichti Egyezmény aláírása; a Hidegháború vége; Öbölháború; a magán TV-társaságok legalizálása Portugáliában.
Expo 98; Makaó visszaadása Kínának; Kelet-Timori kérdés; az Alkotmány 1997-es és 2001-es revíziója; a kábítószerhasználat dekriminalizációja; Portugália bevezeti az Eurót; lemondott a 2001-es katasztrofális helyi választások eredménye miatt.
Lisszabon polgármestere (2002-2004, 2005). José Manuel Barrosót követte a miniszterelnöki poszton; lemondott, mert a köztársasági elnök feloszlatta a Parlamentet.
Előrehozott választáson nyert el mandátumát a 2010–2013-as portugál pénzügyi válság során; a BES és az ESFG korrupciós és pénzmosási botránya; megnyerte a 2015-ös választást, de nem sikerült többségi kormányt előterjeszteni; 10 nappal a hivatalára letett eskü után bizalmatlansági szavazás során elveszítette megbízatását.
.jpg)
.jpg)
_portrait.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
