Mint egy barcelonai nemes család sarja, korán az udvarhoz került, ahol előkelő állást foglalt el és könnyelmű életet élt. Harmincéves korában szakított addigi életformájával, eladta birtokait, elhagyta nejét és gyermekeit.
A szeretet hullámzó, szelek korbácsolta tenger, amelynek nincs kikötője, sem partja. A szerelmes a tengerbe vész, és vesztében elvesznek gyötrelmei és megszületnek teljességei
– Ramon Llull
Szent Ferenc rendjébe lépett, ahol kilenc évig komoly tanulmányokkal foglalkozva arra készült, hogy a "hitetleneket' a szó hatalmával hódítsa meg a keresztény hit számára. Lelkesedett a skolasztika formuláiért, és egy új módszer gondolata fogalmazódott meg a fejében, amelynek segítségével egészen mechanikusan be lehet bizonyítani minden igazságot; ez az a híres "Ars magna Lulli", amelyet 1276-ban adott ki, a lullusi mesterség, útmutatás a legáltalánosabb fogalmak kombinációjával minden igazság bizonyítására; a kombináció egészen gépiesen történik és Lullus külön gépet is konstruált módszerének alkalmazására, egy nemét a számológépnek, csakhogy itt a számok helyett a gondolatok jelei álltak.
Lullus óriási tevékenységet fejtett ki felfedezése terjesztésére. Folyton zaklatta a pápákat, hogy támogassák; iskolát alapított; lefordította fő művét arab nyelvre, azután elindult Afrikába, hogy maga mutassa módszerének hatását a "hitetlenekre". Háromszor fordult meg ott, mindig nagy bajokba bonyolódott – a harmadik alkalommal elszenvedett bántalmak folytán meghalt. Mint vértanút ünneplik hazájában és 1419-ben a pápa a szentek sorába iktatta(?). Munkái „Opera omnia” címen, megjelentek 1721–1742 között, 10 kötetben, újra kiadta Rossello 1886 után. Ezek tanulmányozása során derült ki, hogy a döntéselméletben Condorcet-módszernek nevezett eljárást is kidolgozta.[6]
Irodalom
Életéről és műveiről Degérando: Memoires de l'Académia des inscriptions et belles lettres 1814-19.: Helfferich, Ramon Lull. (Berlin, 1858), és Canalezas I de Paula, Las doctrinas del Doctor R. Lullo (Madrid, 1870)
Ramon Llull: A szeretet filozófiájának fája (fordította, az utószót és a jegyzeteket irta Déri Balázs), Budapest, 1994
Ramon Llull körülbelül 265 könyvet írt, anélkül, hogy beleszámolnánk azon műveket, melyeket később az ő nevében írtak. Ezek olyan különböző témákat érintenek, mint a filozófia(Ars Magna), a tudomány (A tudás fája, Könyv az asztronómiáról), az oktatás (Blanquerna, amely tartalmazza a A barát és a szerető könyvét) a misztikum (Szemlélődések könyve), a nyelvtan(Új retorika), a lovagság(A lovagi rend könyve), a regények (Félix, avagy a csodák könyve, amely tartalmazza a A bestiák könyve) vagy a költészet (Cant de Ramon, Desconhort), sok egyéb téma között, amit ő maga a kor sajátosságához hűen arabra és latinra is lefordított.
A pogány és a három bölcs könyve
A pogány és a három bölcs könyve (1274–1276) egy dicsőítő mű, amely be akarja mutatni Ramon Llull módszerének hatékonyságát egy vitán keresztül, mely három vallás: a zsidó, a keresztény és a muzulmán hitelességét vagy valótlanságát igazolja. Ebben a műben egy pogány találkozik három bölccsel: egy zsidóval, egy kereszténnyel és egy muzulmánnal. A három vallás képviselői mind egyetlen isten létezését vallják, a teremtésről és a feltámadásról és mindegyikük a saját vallását mutatja be, hogy a pogányok és az olvasók kiválaszthassák a számukra legmegfelelőbbet. A könyv azonban nem jelzi, hogy a pogány melyik vallást választja.
A mű során Ramon Llull a vallások tanait kiválóan mutatja be, mely a szerző korában egyáltalán nem volt jellemző. Ráadásul az elképzelés, ami a narrációt körülveszi eléggé fejlettnek mondható, és a bölcsekhez méltóan nagyon aprólékosan fejezi ki mondanivalóját.
Blanquerna
Evast és Blanquerna könyve (ismertebb nevén Blanquerna, a 14. századi valenciai kiadásokban), 1283-ban íródott Montpellierben. Ez az alkotás egy idealistaregény, melynek nagy hatása volt a középkori elbeszélésre és a későbbi írókra egyaránt. A mű részletesen, realista megközelítéssel ír a középkori életről, viszont konkrét földrajzi helyek megnevezése nélkül, habár Blanquerna vagy Blaquerna neve Konstantinápoly egyik elnevezésére utal. A mű öt könyvre osztható, mindegyik egy-egy életmódról szól: házas, szerzetesi, püspöki, pápai, és végül A barát és szerető könyve a remeteéletről. Ezután vallási kötelezettségének eleget téve, a főhős próbál eljutni Istenhez egy életút által, mely során nem csupán rátalál önmagára, de szerzetes, apát, püspök és pápa is lesz. Végül remetévé válik, ami a teljes lelki tökéletességet jelenti Llull számára.
A barát és szerető könyve
A barát és szerető könyve a Blanquerna ötödik fejezetének első részében található. Ez a mű 350 vallásos témájú bölcsességet tartalmaz, erős költői vonásokkal. Ezen bölcsességek Amic, a keresztény vallású szeretetét fejezik ki Amat iránt, aki istent testesíti meg. Saját stílussal kombinálja a különböző hagyományokból vett elemeket, mint például a Càntic dels càntics vagy az provanszállíra. Az „Ars”-szal együtt ez volt Llull legismertebb műve, számos kiadásban, különféle nyelveken jelent meg a történelem során, a Blanquernától különállóan. Ami a témát illeti, Llull mindig párosította a misztikumot a valósággal, saját filozófiájához hűen, mégis a kor újítójaként. Másrészt, a tudósok nem tudják mivel magyarázni azt, hogy miért csak 355 bölcselet van 366 helyett – hiszen Llull a számok terén rendkívül precíz volt – a mű elején azt írta, hogy annyi bölcselet lesz benne, ahány nap az évben.
A kortárs élet
A kortárs élet egy életrajzi alkotás Ramon Llull tollából, amit a saját híveinek ajánlott a párizsiVauvert kolostorban 1311-ben. Az író itt elbeszéli saját átalakulásának részleteit, a látomásait Krisztusról a kereszten és a fordulatról, amelynek hatására elhagyja a javait és családját, illetve lemond a fényűző életről és gazdagságról, hogy Istent szolgálhassa.
Életrajzi ismereteink legnagyobb része ebből a műből származik, amely betekintést ad számos bibliográfiai mozzanatba Llull utolsó harminc évéből.
A lovagi rend könyve
A lovagi rend könyve az első tanító jellegű alkotás Ramon Llull munkásságának kezdeti éveiből, mely 1274 és 1276 között íródott. Elbeszéli az erényes lovag tulajdonságait, hogy az elsődleges céljának a kereszténység becsületének felfedezésének kell, hogy legyen, illetve a nemesség lelkületének megszerzése alapos megfigyelés és kegyesség révén.
A szöveg hangneme olykor versengő és agresszív, mert karddal ajánl hűséget, ugyanakkor Krisztus igazságát prédikálja.
Félix, avagy a csodák könyvePárizsban íródott 1287 és 1289 között. Ez egy tanító jellegű mű, amely ötvözi a narrációt a dialógussal a mester és tanítványa között. Az alkotás tíz részén át a főhős, Félix, körbeutazza a világot, hogy felfedezze a különbséget az isteni rend, az alkotás és a viselkedés között, amely valójában jellemzi a férfiakat. Ugyanakkor megismer számtalan remetét és filozófust, akik kapcsolatot teremtenek a 13. század tudásának minden ágazatával Istentől kezdve a poklon át egészen a természetig.
A bestiák könyve
A csodák könyvének hetedik része magába foglalja A bestiák könyvét. Úgy tervezte, ez a mű egy zoológiai értekezés lesz, azonban ez egy politikai reflexió tanmese formájában, ami megmagyarázza Na Renard, a róka cselszövéseit, hogy minden áron megszerezze a hatalmat. A könyvet figyelmeztetésként akarták értelmezni a francia királyra, Szép Fülöpre, mert a nép nem bíztak meg a körülötte lévő emberekben.
Nyelv és stílus
Ramon Llull céltudatosan négy nyelvet használt műveiben: katalán, hogy a nép is megértse, latint, hogy meggyőzze az értelmiségieket, arabot, hogy a muzulmánokhoz is eljusson, valamint provanszált, melyet még fiatalkorában alkalmazott a trubadúrversek megírásához. A katalán nyelvet alkalmazta filozofikus, tudományos, teológiai művekben, hogy ezek a gondolatok a lehető legérthetőbben jussanak el a városi közegbe, a polgárokhoz és az arisztokratákhoz. Alkotott egy modern, művelt, egységesített nyelvi modellt, így a tökéletesség felé emelve a katalánt. Ezek a művek nagyon jól felépítettek és összeszedettek, mellyel képes jól kifejezni gondolatait, tudását és érzelmeit. Létre kellett hoznia egy gazdag szókincset ahhoz, hogy meg tudja írni filozofikus műveit és doktrínáit, melynek alapja az örökölt szókincs és rengeteg latinból kialakított neologizmus, melyet ő alkotott.
Francesc de Borja Moll szerint a Llull által használt szókincs körülbelül 7000 szóból áll, melyeket a következőképpen sorolhatunk be:
A szintaxis nagyon szigorú és pontos egy párhuzamos megoldással: tükörszók és latin szerkezetek használata, mint a melléknévi alárendelések, másrészt olyan formák, melyek tükrözik a népi nyelvezetet, mint a második személyű személytelen mondatok és a feltételes mód.
Mindazzal, hogy a tartalom rendkívül hű a nyelvhez, örökre lehetővé vált az irodalmi katalán megszilárdulás a maga teljességében és tökéletességében, egyúttal létrehozza azt a nyelvi modellt, amit ezután követ a „Cancelleria”.
A szeretet filozófiájának fája; ford., utószó, jegyz. Déri Balázs; Déri Balázs, Budapest, 1994
Imádónak és imádottnak könyve. Szemlélődések az év minden napjára; ford. P. Szedő DénesOFM, bev. Szedő Szeverin; s.n., Budapest, 1943 (A lelkiélet ferences mesterei), 137 p.
Himnuszok In: Szedő Dénes: Ferences himnuszok, Budapest, 1944, 76–79. o.
