René Pleven

René Pleven
René Pleven 1951-ben
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1950. július 12. – 1951. február 28.
Előd	Henri Queuille
Utód	Henri Queuille
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1951. augusztus 11. – 1952. január 7.
Előd	Henri Queuille
Utód	Edgar Faure
Született	1901. április 15. Rennes
Elhunyt	1993. január 13. (91 évesen) Párizs
Sírhely	Dinan
Párt	UDSR
Gyermekei	Nicole Pleven Françoise Pléven
Foglalkozás	politikus diplomata
Iskolái	University of Rennes[1] Lyceum Ambroise Paré École Libre des Sciences Politiques[1] Párizsi Egyetem (–1924, doktorátus)[2]
Halál oka	szívelégtelenség
Díjak	Companion of the Liberation Commander of the Order of Maritime Merit Oranje-Nassau-rend lovagi nagykeresztje Grand Officer of the Order of Leopold Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja Grand Cross of the Order of Wissam El Alaouite Grand Cross of the Order of the Dannebrog Knight Grand Cross of the Order of the British Empire Order of the Ermine (1972) Order of the Million Elephants and the White Parasol
A Wikimédia Commons tartalmaz René Pleven témájú médiaállományokat.

René Pleven (Rennes, 1901. április 15. – Párizs, 1993. január 13.) francia jogász, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 8. és 9. miniszterelnöke.

Apja, Jules Pleven ezredes, a Saint-Cyri Katonai Iskola tanulmányi igazgatója, karrierjének nagy részét Marokkóban töltötte Hubert Lyautey mellett. René Pleven jogi diplomát szerzett, és a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének elődjében is folytatott tanulmányokat.

1929 és 1939 között az amerikai Automatic Telephone Company európai képviseletének igazgatói posztját töltötte be. A Francia Légierő tartalékos őrmesteri rangban mozgósította, és 1939-ben és 1940-ben Jean Monnet utasítására a repülőgép és fegyvervásárlással megbízott delegáció vezetőjeként utazott az Egyesült Államokba. 1940. június 9-én Londonban találkozott Charles de Gaulle tábornokkal, és a hónap végén csatlakozott a Szabad Franciaország mozgalomhoz.

Francia Egyenlítői-Afrika országaiba utazott Philippe Leclerc de Hauteclocque-kal és Claude Hettier de Boislambert-rel, hogy megnyerjék a gyarmatokat a Szabad Franciaország mozgalomnak. Plevennek köszönhetően Csád 1940. augusztus 26-án csatlakozott az ellenálláshoz. De Gaulle bizalmi embere lett Pleven, és rendszeresen helyettesítette a tábornokot, ha szükség volt rá. Az Algírban székelő Nemzeti Felszabadító Bizottság gyarmatügyi megbizottja, 1944-ben Brazzaville-ben ő elnökölt a francia gyarmatbirodalmat érintő konferencián.

Charles de Gaulle első kormányában háromszor töltött be miniszteri posztot (gyarmatügyi, nemzetgazdasági és pénzügyminiszter), második kormányában ismét a pénzügyi tárcát kapta. Georges Bidault kormányában honvédelmi miniszter.

1950. július 12-én kormányt alakított. Augusztusban a francia parlament elé terjesztette az Európai Védelmi Közösség létrehozásáról szóló ún. Pleven-tervet, amely egy nemzetek feletti európai hadsereg felállítását javasolta. A tervet elutasította a nemzetgyűlés, de a párizsi szerződést sikerült Plevennek ratifikáltatni.

Henri Queuille második kormányában a nemzetvédelmi minisztérium élére került, majd Queuille harmadik kormányában miniszterelnök-helyettes. 1951. augusztus 11-én ismét kormányt alakított. Nemzetvédelmi miniszter volt Antoine Pinay, René Mayer és Joseph Laniel kormányában. Pierre Pflimlin miniszterelnök a külügyminisztérium élére hívta, Jacques Chaban-Delmas és Pierre Messmer kormányában igazságügyi miniszter. 1945-ben Côtes-du-Nord (ma Côtes-d’Armor) megye nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Mandátumát 1969-ig megtartotta.

• René Pleven (francia nyelven). archives.gaullisme.fr. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)

• René Pleven (francia nyelven). Musée de l’Ordre de la Libération. (Hozzáférés: 2018. augusztus 25.)

• Franciaország miniszterelnökeinek listája