Bécsben előbb orvosi, majd filológiai tanulmányokkal foglalkozott, majd 1855-ben gimnáziumi tanár lett Triesztben. Folytonos betegeskedése miatt kénytelen volt 1866-ban megválni tanszékétől, amit neki a császár kegyelmes intézkedése és egy előkelő bécsi hölgy nagylelkűsége lehetővé tett. Graz mellett halt meg, ahol 1866 óta visszavonulva, kizárólag a költészetnek élt. 1893-ban Waidhofenben (az Ybbs mellett) emlékszobrot állítottak neki.
Munkássága
Hamerling kiváló tehetségű, igen sokoldalú és termékeny író volt, eszmékben gazdag, a nyelv és alak mestere, akinek műveit mély filozófiai fölfogás, fényes stílus és az előadás megragadó plasztikája jellemeznek. Fiatalkori műveiben a lírai hangulat és a még fejetlen reflexió túlsúlyban vannak. Kitűnőek leírásai, melyekben az érzéki elem is művészi érvényre jut. Sokat fordított is, elsősorban olasz költőkből.
Művei
Sinnen und Minnen (1859, eszmékben és képekben gazdag himnuszok)
Venus im Exil (1858, epikus költemény)
Ein Schwanenlied der Romantik (1862)
Germanenzug (1863)
Ahasver in Rom (1866)
Der König von Sion (1868)
Danton und Robespierre (tragédia, 1871)
Teut (3. kiad. 1877)
Lord Lucifer (vígjáték, 1880)
Die Waldsängerin (novella, 3 kiad. 1882)
Amor und Psyche (elbeszélő költemény, 1882, magyarra fordította Ábrányi Emil, Budapest, 1890)
Aspasia (regény, 3. kiad. 1884)
Prosa (1884, 2 kötet, szellemes filozófiai s esztétikai tanulmányainak gyűjteménye)
_141_(cropped).jpg){kind=small}
