Az eklektikus iskola egyik legkiválóbb képviselője volt, Alexandriában élt. Igen járatos volt kora orvosi irodalmában, s maga is számos művet írt világos, egyszerű attikaigörög nyelvjárásban. A műveket sok századon át nagy becsben tartották, mára azonban jó részük elveszett, csupán néhány maradt fenn töredékesen a bizánci kor orvosainak gyűjteményes munkáiban. Foglalkozott bonctannal, de nem embereket, hanem majmokat boncolt, s e vizsgálatai alapján egy négy könyvből álló, fennmaradt munkát írt Peri onomaszión tón tou anthropoú morión címen. Ő volt az első, aki a látóidegek kereszteződését, valamint a szemlencse tokját leírta. Jeleskedett a belgyógyászatban és a sebészetben is. Galénosz igen dicsérte, Oribasziosz pedig kora egyik legkiemelkedőbb orvosának tartotta. A lázról azt tanította, hogy nem kell mindig csillapítani, épp ellenkezőleg, sokszor ki kellene váltani a gyógyulás érdekében. Fontosnak tartotta a rendszeres testgyakorlást; a leányoknak és asszonyoknak az ének és a tánc rendszeres művelését ajánlotta.
