Sárosi György (Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova, 1993. június 20.) magyar válogatott labdarúgó, Olaszországban tevékenykedő edző. Eredeti családneve Stefancsics volt, ismert még Sárosi I-ként, de jogi végzettsége okán a rajongók Sárosi doktor-ként emlegették. A World Soccer Magazine 1999 decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.[1]Sokak szerint mindenídők egyik legjobbja. [2]
Pályafutása
A magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségeinek egyike, az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet szerző csapat kiemelkedő klasszisa és csapatkapitánya. Eredetileg Stefancsics vezetékneven anyakönyvezték. Öccse, Sárosi Béla – később csapattársa a Fradiban és a válogatottban is – 25-szörös válogatott labdarúgó, másik testvére, Sárosi László, úszó és vízilabdázó, az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.
1922-1930 között az Eötvös József Gimnáziumban folytatott tanulmányai alatt több sportágban is kiváló eredményeket ért el ifjúsági szinten. Tagja volt az országos középiskolai bajnokságot nyert vízipólócsapatnak is (1928-30).[3]
,,Gyurka" – mindenki így becézte – a Ferencvárosi Torna Club saját nevelésű játékosának számít, bár egyetemi tanulmányai idején a BEAC-ban rúgta a labdát. 20 évesen (1932) már karmesterként irányította klubcsapatát, majd a válogatottban is kulcsember lett. Kitűnő fizikai adottságai magasfokú technikai és taktikai felkészültséggel és játékintelligenciával párosultak. Irányítókészségét, helyzetfelismerését mind védekezésben, mind támadásban érvényesítette. A Ferencváros csatára és középfedezete, 1931-1943 között 61 mérkőzésen volt válogatott és 42 gólt lőtt.
Két világbajnokságon szerepelt 1934-ben és 1938-ban, az utóbbin ezüstérmet nyert a csapat. Sárosi valamennyi mérkőzésen szerzett gólt, összesen 5-öt, ezzel csapattársa, Zsengellér Gyula és az aranyérmes olaszok csatársztárja, Silvio Piola társaságában holtversenyben a góllövőlistán is a második helyen végzett.
A Ferencvárossal 5 bajnoki aranyérmet nyert 1932 és 1941 között. Ugyancsak 5-szörös Magyar Kupa-győztes. 3-szor volt gólkirály 1936-ban, 1940-ben és 1941-ben. Tagja volt az 1937-ben a Lazio legyőzésével Közép-európai Kupa (Mitropa Cup)-győztes, 1938-ban ezüstérmes együttesnek. Az FTC-ben és a profi Ferencváros FC-ben összesen 639 hivatalos mérkőzésen 633 gólt szerzett. Ez az újabban napvilágot látott adatok alapján 646 mérkőzés, 636 gól lehet.[4]
A válogatottban egy mérkőzésen elért gólcsúcsot ma is Sárosi tartja, ugyanis 1937-ben a Csehszlovákia elleni találkozón (8:3) 7 gólt rúgott a világhírű kapus, Plánička hálójába. Korszakának egyik kiemelkedő világklasszisaként méltán kapott meghívást Közép-Európa válogatottjába is 1937-ben.
1946 decemberében megválasztották a magyar labdarúgó edzőtestület ügyészének.[5]
1948-ban Olaszországba szerződött. 1952-ben a Juventus Sárosi György vezetésével szerezte meg az olasz bajnoki címet. Ezzel nem az első, de egyelőre az utolsó a Juvét bajnoki címre vezérlő magyar szakemberek sorában. Később is Itáliában élt és tevékenykedett, felnőtt edzői tevékenysége mellett tehetségek százait indította el labdarúgó pályájukon.
Hegyi Tamás:A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 – Budapest, 2008) ISBN 978-963-972-982-7
↑Eötvös sport:Sentényi, Barna. A 150 éves Eötvös József gimnázium története - Az iskola sportéletének története. Budapest: Reáltanoda Alapítvány (2007). ISBN 978-963-87396-1-2
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
