A Tottenham felnőtt csapatában 1992 decemberében debütált, majd rögtön gólt szerzett, miután Nick Barmby cseréjeként lépett pályára. Ennek ellenére a szezonban nem játszott több mérkőzésen. A következő két szezon alatt a védősor minden részén játszott, majd a védelem közepén helyezkedett el végleg. Miután a csapatkapitány, Gary Mabbutt sérülései és életkora miatt egyre kevesebbszer játszott, Campbell lett a csapat fő hátvédje és csapatkapitánya is.
Szerződésének utolsó évét töltötte a klubnál. Habár 1999-ben Ligakupa-döntőbe vezette a Spurst, amit a Leicester City ellen 1–0-ra meg is nyertek, a csapat a bajnokságban a 7.-nél jobb helyezést nem ért el Campbell-lel, amivel a játékos Bajnokok Ligája álmai is meghiúsultak.
2001 nyarán Campbell szerződése lejárt a csapatnál. A Tottenham újabb szerződést ajánlott neki, aminek aláírásával ő lehetett volna a klub legjobban kereső játékosa, azonban pár hónap tárgyalás után[2] Campbell azt nyilatkozta, hogy el szeretné hagyni a csapatot, hogy játszhasson egy Bajnokok Ligája esélyes csapatban. Miután több nagy európai klub is megkereste, az Arsenalhoz igazolt. Azóta a Spurs szurkolói Júdás néven emlegetik.[3]
Arsenal
Első szezonjában, 2001–02-ben az Arsenalnál bajnokságot és FA-kupát is nyert. Társa a védelemben Tony Adams volt, aki a szezon végén visszavonult. A 2003-04-es szezonban ismét bajnoki címhez segítette csapatát. Ebben az idényben az Arsenal egy mérkőzést sem veszített el. A következő szezonban újabb FA-kupát nyert. A 2005–06-os szezon sérülésektől és rossz formától volt tarkítva.[4][5] A West Ham United ellen 3–2-re elveszített hazai mérkőzésen február 1-jén Campbell a West Ham első két góljáért is felelős volt, majd a félidőben lecserélték. Ezután elhagyta a stadiont. Pár napig nem tartotta a kapcsolatot a klubbal, február 6-án azonban már ismét együtt edzett a csapattársaival,[6] és 10 hét után újra pályára lépett a Portsmouth ellen április 13-án. A mérkőzésen eltört az orra, így az operáció miatt nem játszhatott egészen április 25-éig. Az Arsenal a Bajnokok Ligája elődöntőjének második mérkőzésén a Villarreal-al találkozott Spanyolországban. A 0–0-s döntetlen után az Ágyúsok már a döntőre készülhettek. A döntőben a Stade de France-ban Párizsban Campbell szerezte a mérkőzés első gólját, azonban az Arsenal 2–1-re veszített a Barcelona ellen.
2006. július 8-án az Arsenal bejelentette, hogy Campbell elhagyja a klubot.[7] Összesen 197-szer lépett pályára az Arsenalban, és 11 gólt szerzett.
2008-ban "az Ágyúsok 50 legjobb játékosa" szavazáson a 15. helyet érte el.[8]
2010 nyarán igazolt a „szarkákhoz", ám a 2010-2011-es szezonban összesen hét meccsen jutott szóhoz, így 2011-ben a távozás mellett döntött. Utolsó profi meccsét 2011 márciusában játszotta. Ezután csapat nélkül volt, majd 2012. május 2-án bejelentette visszavonulását.[11]
