Staro Štefanje falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Štefanjéhez tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 13, közúton 18 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra a Belovárt Csázmával összekötő 43-as számú főúttól északnyugatra, a Sišćani és a Blaticai halastavak között fekszik.
Története
A falu a török kiűzése után a 17. században keletkezett, amikor katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Sztaro Stefanie” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Stefanye” a neve.[2]
Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Stefanye (Vetus)” néven 86 házzal, 459 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 433, 1910-ben 515 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 186 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
(1869-ben és 1880-ban lakosságát Štefanjéhez számították.)
Jegyzetek
Források
Belovár-Bilogora megye közigazgatása |
|---|
| Községek | |
|---|
| Községközpontok és falvak | |
|---|
