1930-ban múzeumőr státuszt nyert, majd Ecsedi István halála után 1936-tól 1950-ig, nyugalomba vonulásáig[Mj. 1] a debreceni Déri Múzeum igazgatója volt.
Szűkebb kutatási szakterülete volt az ős-, illetve a középkori régészet és annak néprajzi vonatkozásai, Debrecen környékén és a Felső-Tisza-vidék mentén. E témakörökben a szakfolyóiratokban számos cikke, tanulmánya jelent meg.
Neki tulajdonítható a Déri Múzeum iparművészeti és numizmatikai mentése a második világháború végén, amikor az anyagot nyugatra akarták evakuálni. Az ő irányítása alatt került sor a panyolai tölgyfaépítmény régészeti feltárására, a Debrecen környéki ásatásokra. Az ő nevéhez fűződik a hortobágyi pásztorélet tárgyi emlékeinek gyűjtése és a Pásztormúzeum elődjének kialakítása a hortobágyi csárda épületében.
Rendkívül jelentős volt a helytörténeti, néprajzi és tudománytörténeti tevékenysége, de nagy számban írt különböző szaklapokban, természettudományi és főként ornitológiai megfigyeléseiről is.
Munkásságát tekintve apróbb érdekesség, hogy tőle származik az egyik első hiteles és dokumentált Kárpát-medencei tornádóészlelés. A Nábrád község külterületén 1936. augusztus 8-án károkat okozó légörvényt Sőregi 10 fényképpel dokumentálta.[1]
_3.jpg)
