Henrik Kerttula és Hilda Rautavaara gyermekeként született Pirkkalában, Tampere elővárosában. Három héttel később anyja Helsinki elővárosába, Oulunkyläba költözött, ahol korábban élt. Rautavaara apja ritkán volt otthon, és nemsokára elhagyta a családot. 1921-ben Tapio Tamperébe költözött anyjával. Rautavaara gyakran került konfliktusba tanáraival munkásszármazása miatt. Tapio azzal keresett zsebpénzt, hogy szocialista lapokat árult a Finlayson textilgyár munkásainak. Négy évvel később a család visszatért Oulunkyläba, ahol Rautavaara halálig élt.[2]
Az 1920-as évek végén Rautavaara belépett a helyi munkás-sportklubba, az Oulunkylän Tähtiba és ott atletizált.[2] Rautavaara formális oktatása az elemi iskolával befejeződött.[3] Dolgozott, újságárusként, útkarbantartóként, favágóként, majd egy malomban lett raktáros.
Az 1930-as évek közepén katonai szolgálatát töltötte a finn haditengerészetnél. 1939-ben a téli háború kitörésekor a tengerészet még nem vett részt aktívan a háborúban, így Rautavaarának engedélyezték, hogy tovább dolgozhasson a malomban. Autodidakta módon tanult, rengeteget olvasott. A könyvtárakban fellelhető összes Shakespeare drámát elolvasta. Az ideiglenes béke időszaka után, 1941-ben, mikor a folytatólagos háború kitört, Rautavaarat visszahívták a seregbe, és ezután két évet a frontvonalon töltött. 1943 nyarán áthelyezték a háborús szórakoztató csapatokhoz, ahol az Aunus Rádiónál[4] egy éven keresztül, mint újságíró dolgozott. Ez idő alatt sok ember megismerte a nevét.[3] Közben a Finn Színházművészeti Egyetem kurzusain is részt vehetett. 44 nyarán a finneknek ki kellett vonulni Kelet-Karéliából, s ekkor a rádió is megszűnt.
Sportpályafutása
Jelentős sportsikerek is fűződnek a nevéhez. Egy orvos javaslatára kezdett sportolni. Többször nyert finn bajnokságot gerelyhajításban és íjászatban. 1937-ben a Finn Munkások Sportszövetségét képviselte Antwerpenben a Munkásolimpián, és gerelyhajításban a második helyet érte el honfitársa, Erkki Autonen mögött.[2]1946-ban az Atlétikai Európa-bajnokságon, Oslóban bronzérmet nyert gerelyhajításban, 66,40 méteres dobásával. 1948-ban a nyári olimpiai játékokon, London-ban, 69,77 méteres dobásával olimpiai bajnok lett. Íjászatban is sikeres volt. 1955-ben finn bajnokságot, 1958-ban pedig csapatban világbajnokságot nyert.[3]
Zenei pályafutása
Rautavaara, Finnország egyik legnépszerűbb, legszeretettebb énekese volt. A háború után találkozott Reino Helismaával, aki zeneszerző és szövegíró volt. Ő irta a Reissumies ja kissa (A vándor és a macska) című dalt, ami meghozta Rautavaarának az első igazi sikert. Később csatlakozott hozzájuk Toivo Kärki zeneszerző. Ez a csapat a következő tíz évben nagy sikereket ért el Finnországban. Rautavaara, sok számnak nem csak a zenéjét, de a szövegét is maga írta, és a dalokat saját gitárkísérettel adta elő. Az Isoisän olkihattu (Nagyapa szalmakalapja), a Vain merimies voi tietää (Csak egy tengerész tudhatja) és a Häävalssi (Esküvői keringő) aranylemez lett. Körülbelül 300 dalt vett lemezre.[3]
Rautavaara , Reino Helismaa és Esa Pakarinen a 40-es évek végén és az 50-es elején beutazták egész Finnországot. A turné személyes problémák miatt megszakadt, de a 60-as években egy rövid időre folytatódott 1965-ig, Helismaa haláláig.
Népszerűségének csúcspontja az 50-es évekre és a 60-as évek elejére tehető. Később a tangó és a Rautalanka[5] nevű finn zenei stílus előretörésével népszerűsége csökkent.
Halála
1979. szeptember 25-én Tapio Rautavaara egy fotózáson vett részt Vantaa-ban a Tikkurila uszodában, ahol megcsúszott, elesett és beütötte a fejét. Egy közeli rendelőintézetben ellátták, de sérüléseit nem vették elég komolyan, mert azt hitték részeg. Bekötözték a fejét, és hazaküldték. Aznap éjjel Oulunkylä-i otthonában, agyvérzésben meghalt. Sok más hírességgel együtt Helsinkiben, a Malmi temetőben nyugszik.
Utóélete
Emlékműve Helsinkiben, az Oulunkylä kerület központjában áll, ahol élete legnagyobb részét élte. A szobrot Veikko Myller készítette, a címe Kulkurin uni (Egy csavargó álma).[3] Életéről Peter von Bagh1979-ben, Tapsa címmel készített dokumentumfilmet.
Timo Koivusalo, 1999-ben készült, Kulkuri ja joutsen (A csavargó és a hattyú) című filmje, Rautavaara és Helismaa évekig tartó, közös turnéjáról szól . Rautavaarát, a filmben Tapio Liinoja játszotta. 2007 tavaszán a Nokian Työväen Teatteri színdarabot mutatott be Rautavaara életéről, Sininen uni (Kék álom) címmel.
Dallamos, érzelmes dalai - sokszor borongós, sokszor humoros, de mindig karizmatikus előadásmódja miatt -, ma is nagyon népszerűek Finnországban. Sok mai zenész tekinti elődjének. Ville Valónak, a HIM énekesének, szintén Rautavaara a legnagyobb példaképe a finn zenei életből.
Leghíresebb dalai
Reissumies ja kissa
Kulkuri ja joutsen
Rakovalkealla
Isoisän olkihattu
Vain merimies voi tietää
Lauluni aiheet
Ontuva Eriksson
Sininen uni
Juokse sinä humma
Kulkuriveljeni Jan
Yölinjalla
Kohti Alaskaa
Tuopin jäljet
Lapin jenkka
Kulkurin iltatähti
Päivänsäde ja menninkäinen
Reppu ja reissumies
Vanhan jermun purnaus
Inarijärvi
Pohjolan yö
Häävalssi
Anttilan keväthuumaus
Korttipakka
En päivääkään vaihtaisi pois
Gyűjteményes lemezei
Reissumiehen taival (1979)
20 suosikkia – Reissumies ja kissa (2000)
20 suosikkia – Juokse sinä humma (2000)
20 suosikkia – Tuo aika toukokuun (2000)
En päivääkään vaihtaisi pois – Sata levytystä vuosilta 1946–1979 (5CD 1995, 4CD 2004)
Kulkurin taival (14CD 2008, az eddigi legteljesebb válogatás)
Emléklemezek
Sunnuntaina sataa aina (1989)
Mestaria kunnioittaen – Tribuutti Tapio Rautavaaralle (2008)
↑Kelet-Karéliában működő frontrádió volt a folytatólagos háború idején.
↑A 60-as évek elején divatos – The Shadows és The Ventures ihlette –, legtöbbször egy quartett által (szólógitár, basszusgitár, ritmusgitár és dob), elektromos hangszerekkel előadott zene. Finnországban még ma is kedvelt stílus.
Források
Ez a szócikk az angol és a finn Wikipédia azonos című cikkeinek felhasználásával készült.
