Írásos források először a 3. században említik. Eredeti neve Tsots, később Toskant, a kínai és török kő, illetve köves város szavakból állt össze. Az első mai város területén lévő települések a 4–5. században alakultak ki.
751-ben arab haderők a nyugati határnál eljutottak az itt lévő kínai helyőrségig és a talaszi csatában győzelmet arattak. Így lett a térség az iszlám világ része. Akkoriban ez volt az arab kolóniák határa. Ugyanakkor ez a terület volt az iszlám keleti határa. A 9. és 10. században a város a számánida birodalom része volt. A városra a 11. században használták először a Taskent nevet.
Taskent egy sík területen fekszik az Altaj hegység lábánál, 500 méteres tengerszint feletti magasságban.
A város egy aktív tektonikus terület felett fekszik, ezért gyakori a földrengés, 1966-ban egy a Richter-skála szerinti 7,5-ös erősségűt jegyeztek fel itt.
Éghajlat
A város éghajlata mediterrán (Köppen: Csa),[2] erős kontinentális hatással (Köppen: Dsa). A tél hideg és hóesés is jellemző, a nyár pedig hosszú, forró és száraz. A legtöbb csapadékdecemberben, januárban és februárban fordul elő, a hóesés mértéke átlagosan 70 cm évente. A nyári időszakban nagyon kevés csapadék hullik, különösen a júniustólszeptemberig tartó időszakban. Az évi napsütés 2800 óra körül alakul.
A taskenti metró1977-ben 3 vonalon 39 km pályahosszal indult el. 2020-ban átadtak egy új metróvonalat. A villamosközlekedés 2016-ban teljesen megszűnt, hossza 130 km volt. Trolibusz 1947 óta működik a városban.
Paul Stronski: Tashkent: Forging a Soviet City 1930-1966 (Central Eurasia in Context sorozat), University of PIttsburgh Press, Pittsburgh, 2010, ISBN 9780822961130
.svg)
