Tatiana Calderón (Bogotá, 1993. március 10. –) kolumbiai autóversenyző, 2018-tól az Alfa Romeo Sauber Formula–1-es istálló teszt- és tartalék pilótája,[1] 2020-tól pedig nagykövete is.[2]
Pályafutása
A kezdetek
A 2005–2006-os évadban gokart-bajnokságot nyert hazájában.[3] A következő szezonban harmadik lett a Rotax junior divízióban. 2008-ban az első olyan női autóversenyző lett, aki a kolumbiai JICA Eastern Championship Snap-On-Stars versenyét megnyerte, emellett pedig bajnok lett a nemzeti Challenge-bajnokságban.[4]
2010-ben kezdte együléses autóversenyzői pályafutását a Star Mazda Championship elnevezésű bajnokságban. Az első futamon, az amerikai Autobahn Country Club versenypályán elért hetedik helye volt a legjobb a szezon során.[3] 2011-es szezonban hatodik lett a pontversenyben, és a harmadik futamon elért harmadik helyével az első és egyetlen nő lett a sorozatban, aki dobogóra állhatott. 2011-ben is részt vett az Euroformula Open Championship utolsó három versenyhétvégéjén. Mind a hat futamot befejezte, két pontot gyűjtve 21. lett a bajnokságban.
2012-ben Európába költözött, hogy Emilio de Villota csapatával induljon a teljes szezonban. A 9. helyen fejezte be a bajnokságot, 56 pontot gyűjtve.[5][6]
Formula–3 Európa-bajnokság
2013-ban debütált a Formula–3 Európa-bajnokságon a Double R Racing csapat versenyzőjeként. 79 ponttal a hetedik helyet szerezte meg az összetettben, a Nürburgringen elért harmadik helyével pedig első és egyetlen nő lett ebben a sorozatban is, aki dobogóra állhatott.[7] 2014-ben a Jo Zeller Racing csapattal versenyzett és egy belgiumi ötödik helyezés volt a legjobb eredménye. A szezont 29 ponttal a 15. helyen zárta.
2015-ben Carlin színeiben versenyzett.[8] Rövid ideig vezette a Spa-Francorchampsban rendezett harmadik futamot, ezzel ő lett az első npi autóversenyző aki versenyben akár egy kör erejéig a mezőny élén állt a Formula–3 Európa-bajnokság valamelyik futamán.[9]
GP3
2016-ban a GP3-as bajnokságban versenyzett az Arden Internationallal, amelynek addigi 19 éves történetének első női versenyzője lett.[10] 2017-ben Calderóna DAMS csapattal versenyzett, miközben együttműködési szerződést írt alá a Formula–1-es Sauber csapattal.[11]
2018-ban harmadik idényét kezdte a GP3-ban, ezúttal a Jenzer Motorsporttal.[12] Március 6-án az Alfa Romeo Sauber hivatalosan is bejelentette, hogy ő lesz az egyik teszt- és fejlesztőpilótájuk. Mexikóban a nagydíjat követően, majd a szezonzáró hétvége előtt, Fioranóban is vezethette a Sauber egy korábbi versenyautóját.[13]
Formula–2
2019-re korábbi csapta, a BWT Arden bejelentette, hogy ő lesz a csapat egyik versenyzője az FIA Formula–2 bajnokságban, ezzel pedig ő lett az első női pilóta a bajnokságban.[14]Bahreinben rögtön egy 13. hellyel kezdett a főfutamon. A második állomáson, az azeri nagydíjon mindkét versenyt feladni kényszerült. A nyári szünet utáni első hétvégén, Spa-ban, csapattársa Anthoine Hubert életét vesztette, miután Juan Manuel Correa belerohant,[15] így Monzában egyedül képviselte a gárdát, majd Oroszországtól Artyom Markelov lett a csapattársa.[16] A szezon során végül nem tudott pontot szerezni, legjobb eredménye a Circuit Paul Ricard-ról egy 11. pozíció volt. Még ebben az évben lehetőséget kapott szabadkártyásként a mexikói Porsche-szuperkupa fordulón is.[17]
2022 augusztusban csatlakozott a cseh Charouz Racing Systemhez, Cem Bölükbaşı helyére[18] a 2022-es bajnokság befejező négy fordulójában,[19] Karol G popénekes finanszírozásával.[20][21] Egy Olli Caldwellel történt balesetben megsérült a jobb keze a monzai sprintversenyen,[22] és a következő két hónapot terápiával töltötte.[23] A szezonzáróra felépült, és rajthoz tudott állni. A 28. helyen végzett a pilóták között, nem ért el pontszerző helyezést.[24]
Sportautózás
A 2020-as Daytonai 24 óráson a GRT Racing Team női felállásával állt rajthoz Katherine Legge, Christina Nielsen és Rahel Frey társaként egy Lamborghini Huracán GT3-mal.[25] Mivel ez volt az első ilyen jellegű versenye, különösen sokat edzett fizikálisan és mentálisan is a viadalra. 471 kör megtétele után Nielsen alatt kigyulladt az autó, így kiestek.[26] Előbb André Negrão-val, majd Beitske Visser-rel és Sophia Flörsch-hel osztozott a Signateh és a Richard Mille Racing által felkészített Oreca 07-es konstrukción az európai Le Mans-szériában.[27] Legjobb helyezésük egy 5. pozíció volt a szezonyitón. Visser és Flörsch mellette indult a szeptemberre áthelyezett 2020-as Le Mans-i 24 óráson is,[28] ahol összetettben a 13., kategóriában pedig a 9. helyet érték el.[29]
2021-re a hosszútávú-világbajnokságba (WEC) neveztek. Le Mans-ban Flörsch a pálya hátsó részén összeakadt a #26-os G-Drive autóval és megforgott, majd a #74-es Racing Team India Eurasia autója oldalról eltalálta. Mivel olyan szinten rongálódott az autó, kiszálltak a versenyből.[30]
A 2023-as ELMS-szezonban a lengyel Team Virage csapatához szerződött az LMP2 Pro-Am osztályába, Rob Hodes és Ian Rodríguez mellé, egy Oreca 07-tel.[31] A szezont a 16. helyen zárta öt legjobb tízes hellyel és egy pole-pozícióval.[32] 2023 decemberében leszerződött Legge, Sheena Monk és Stevan McAleer partnereként a Gradient Racing #66-os Acura NSX GT3 Evo22 pilótájaként a 2024-es Daytonai 24 órásra,[33][34] ahova 2020 után először tért vissza.
Ázsia
A 2019–20-as télen futó Formula–3 Ázsia-bajnokság néhány fordulóján szerepelt.[35]2020-ban a Super Formulában teljes idényt futott volna a Drago Corse ThreeBond alakulatával eredetileg,[36] de egyéb elfoglaltságai miatt két fordulót is kihagyott.[37] Egy évvel később a szigetországban szigorú beutazási szabályok voltak, de mivel az ország területén élt, egyetlen nem japánként nevezett a szezonnyitóra, Fujira.[38] Ismételten részleges programot teljesített, pont nélkül.[39]
IndyCar
2021 július 6-án egy szponzori megállapodás révén lehetősége volt az IndyCar-ban tesztelni A. J. Folyt alakulatával és Sébastien Bourdais #14-es rajtszámú autóját vitte pályára Mid-Ohióban,[40] amivel összesen 87 kört ment.[41] 2022 januárjában a ROKiT-tal együtt lett bejelentve a 2022-es évad kizárólag épített és utcai helyszíneire.[42][43] Ezzel Simona de Silvestro óta az első női pilóta lett a szériában, valamint az első az A. J. Folyt Racing-nél.[44] Az oválpályákon J. R. Hildebrand vezetett helyette.[45] Toronto előtt kiderült, hogy az autó főszponzora, a ROKiT nevű cég jelentős mennyiségű tartozást szedett össze a csapat felé, így a gárda a továbbiakban nem indította a konstrukciót.[46]