A VIIB típusU–47tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a kieli F. Krupp Germaniawerft AG-tól 1936. november 21. A hajót 1938. december 27-én állították szolgálatba. Tíz harci küldetése volt, amely során harminc hajót süllyesztett el, köztük az HMS Royal Oakot. Parancsnoka, Günther Prien nem válogatott a célpontok között, számos semleges hajót küldött hullámsírba. Emblémája egy fújtató bika volt.[1]
Pályafutása
Első őrjárat
Günther Prien parancsnok
Az U–47 1939. augusztus 19-én, még a világháború kitörése előtt futott ki első harci küldetésére Kielből, kapitánya Günther Prien volt. Három hajót süllyesztett el, amelyek összesített vízkiszorítása 8270 brt volt.[2]
Szeptember 5-én, 180 kilométerre a spanyolországi Ortegal-foktól észak-északnyugatra fedélzeti fegyvereivel megállásra kényszerítette a kíséret nélkül haladó, SzicíliábólManchesterbe 3200 tonna ként szállító britBosniát. Miután legénysége elhagyta a gőzöst, egyetlen torpedóval elsüllyesztette. A Bosnia volt az első teherhajó és az SS Athenia után a második vízi jármű a világháborúban, amelyet német tengeralattjáró elsüllyesztett.[3]
Másnap a tengeralattjáró megpróbálta zászlójelzésekkel megállítani a brit Rio Clarót, amely Sunderlandből szállított szenet Montevideóba. A hajó nem állt meg, még akkor sem, amikor a németek a fedélzeti fegyverrel átlőttek felette. Ezután a tengeralattjáró három lövedéket lőtt a Rio Claro hídjába, és a gőzös megadta magát. A legénység elhagyta a hajót, és az U–47 egy torpedóval elsüllyesztette a teherszállítót.[4]
Szeptember 7-én a Gartavon következett, amelyet fedélzeti tűzzel küldött hullámsírba a búvárhajó.[5] A tengeralattjáró ezután visszatért Kielbe.[2]
Második őrjárat
1939. október 8-án a tengeralattjáró kifutott második őrjáratára, amely híressé tette. Célja a Brit Királyi HaditengerészetScapa Flow-i horgonyzóhelye volt.[6] Az U–47 az október 13-áról 14-ére virradó éjszaka észrevétlenül belopózott az öbölbe, és több torpedóval elsüllyesztette az HMS Royal Oak csatahajót. Október 17-én ért vissza Kielbe.[7]
Az U–47 1939. november 16-án elhagyta bázisát, majd északról megkerülte a brit szigeteket. November 28-án megpróbálta elsüllyeszteni az HMS Norfolk cirkálót, de torpedója nem talált. Ezt követően három hajót (23 168 brt) semmisített meg három nap alatt.[8]
Első áldozata a brit Navasota volt december 5-én. Az OB–46-os konvoj tagjaként Buenos Airesbe tartó hajót egy torpedóval pusztította el a tengeralattjáró, a fedélzeten tartózkodó 82 emberből 37 meghalt.[9] Másnap az U–47 megtorpedózta a kíséret nélkül haladó norvég, vagyis semleges Britta tankert, amely AntwerpenbőlCuraçaóba tartott. A németek tudták, hogy az üzemanyag-szállító norvég, de egy november 23-ai parancs felhatalmazta a búvárhajókat, hogy a britek elleni blokád területén belül minden tankert elsüllyesszenek.[10]
A következő napon ismét egy semleges hajót, a hollandTajandoent torpedózta meg a tengeralattjárót. A hajó néhány perc alatt elsüllyedt, legénységének hat tagja életét vesztette.[11]
Negyedik őrjárat
A tengeralattjáró negyedik őrjárata 1940. március 11-étől március 29-éig tartott. A búvárhajó a közelgő Weserübung hadműveletre tekintettel a norvég vizeken vadászott, majd március 25-én, Feröertől délre megtorpedózta és elsüllyesztette a dán, vagyis semleges Britta gőzöst. A hajón tartózkodó 18 emberből 13 meghalt.[12][13]
Ötödik őrjárat
Az U–47 1940. április 3-án futott ki Wilhelmshavenből, és a következő három hétben a Norvégiát megszálló német csapatokat támogatta. Ez volt az egyetlen olyan küldetése, amelynek során nem semmisített meg hajót.[14]
Hatodik őrjárat
Az Arandora Star
A tengeralattjáró 1940. június 3-án kezdte meg hatodik harci küldetését, és július 6-án legsikeresebb útját zárta. Június 12-17. között a parancsnokáról elnevezett Prien farkasfalka tagjaként cserkészett. Június 14. és július 2. között nyolc, összesen 51 189 brt vízkiszorítású hajót semmisített meg.[15]
Június 14-én az U–47 egy torpedóval elsüllyesztette a brit Balmoralwoodot, amely 8730 tonna búzával és négy repülővel tartott Quebec felől Falmouth-ba. A legénység valamennyi tagja túlélte a támadást.[16] Egy hét múlva a tengeralattjáró megtorpedózta a HX–49-es konvoj közepén haladó San Fernando tankert, amely másnap merült el.[17] Június 24-én egy panamai gőzös, a Cathrine következett, amely Floridából tartott Nagy-Britanniába. A viharos időben a németek két torpedót lőttek a hajóra, de a fegyverek nem találtak. Ezután 113 lövést adtak le, amelyek közül 12 talált. A legénység elhagyta a hajót, és mentőcsónakba szállt. A németek kikérdezték őket, majd némi kenyérrel, kolbásszal és borral látták el őket.[18]
Június 27-én két hajót süllyesztett el a tengeralattjáró. Először a Lenda norvég hajó esett áldozatul, amely Hullba tartott fűrészáruval, majd a holland Leticia tanker következett.[19][20] Június 29-én az U–47 megtorpedózta az Empire Toucan gőzöst, amely kettétört.[21] Június 30-án ismét egy semleges hajó, a 7243 tonna cukrot szállító görög Georgios Kyriakides esett áldozatul Günther Priennek.[22]
A tengeralattjáró július 2-án megtorpedózta a brit Arandora Star utasszállítót. A hajó Liverpoolból a kanadaiSt. John’s-ba tartott, fedélzetén, a tengerészeken kívül, 479 német és 734 olasz internált emberrel, 86 német hadifogollyal és kétszáz őrrel. A támadásban 92 brit, valamint 470 olasz és 243 német vesztette életét.[23]
Hetedik őrjárat
Az U–47 1940. augusztus 27-én újabb járőrútra futott ki. A harmincnapos küldetés során hat hajót elsüllyesztett, egyet megrongált, ezzel 40 163 brt vízkiszorítású vízi járműt tett használhatatlanná.[24]
A tengeralattjáró szeptember 2-án, Rockalltól északkeletre torpedóval elsüllyesztette a belga Ville de Mons utasszállítót, amely több mint hatezer tonna élelmiszerrel tartott Glasgow-ba. A fedélzeten tartózkodók közül senki nem halt meg.[25] Két nap múlva egy brit gőzös, a Titan következett, amely Sydneybe tartott. A hajó gyorsan elsüllyedt, hat embert magával rántva a hullámsírba. A többi túlélőt az HMS St. Laurent vette fedélzetére.[26]
Szeptember 7-én Günther Prien megtámadta az SC–2 konvojt, és három napon keresztül üldözte. Négy hajót sikerült elsüllyesztenie, az első napon hármat. Először a nyolcezer tonna cukrot szállító Neptuniant, amelynek teljes legénysége, 36 ember odaveszett, majd az acélszállító José de Larrinagát, amely a torpedótalálat után kettétört, és negyven tengerésszel merült a mélybe. Az aznapi utolsó áldozat a norvég Gro volt, amely búzát vitt Manchesterbe. A gőzöst a bal oldalon, középtájon találta el a torpedó. A gőzkazánok felrobbantak, és minden elárasztott a forró gőz. A Gro kettétröt, és tíz percen belül elmerült. A legénység 32 tagjából 11 meghalt. A konvoj utolsó áldozata a görög Possidon volt, amely 5410 tonna kénfoszfátot vitt rakterében.[27][28][29][30]
Szeptember 21-én a tengeralattjáró felemelkedett a felszínre, és fedélzeti lövegével tüzet nyitott az Elmbank brit teherhajóra, amely akkor már üresen sodródott, mert legénysége elhagyta azután, hogy Otto KretschmerU–99-e megtorpedózta.[31] A tengeralattjáró 1940. szeptember 25-ért be Lorient-ba.[24]
Nyolcadik őrjárat
Az U–47 következő, 1940. október 14-én kezdődő járőrútja mindössze tíz napig tartott, de ezalatt sikerült négy hajót elsüllyesztenie és kettőt megrongálnia, ezzel 35 142 brt vízkiszorításnyi brit vízi járművet tett használhatatlanná. Valamennyi hajó a HX–79 konvoj tagja volt. A tengeralattjáró a hajókat alig több mint négy óra alatt semmisítette meg.[32]
Az első hajó, amelyet a tengeralattjáró hullámsírba küldött, az Uganda volt, amely október 19-én este fél 11-kor kapta a végzetes torpedótalálatot.[33] Egy óra múlva a Shirak tanker következett, amely kigyulladt a támadás után, és leszakadt a konvojtól. A hajót az U–48 is megtorpedózta, így az ismét kigyulladt, majd elsüllyedt.[34] Tizennégy perccel éjfél előtt a búvárhajó ismét lecsapott, és megtorpedózta a Wandbyt, amely 7200 tonna fűrészáruval, 1700 tonna ólommal és cinkkel tartott Middlesbrough-ba. A Wandby, amely első útján volt, október 21-éig a felszínen maradt, és csak akkor süllyedt el.[35]
A németek október 20-án, éjfél után 37 perccel a La Estanciát torpedózták meg, amely 8333 tonna cukrot szállított. A hajó elsüllyedt, legénységének egy tagja életét vesztette.[36] Háromnegyed kettőkor a 7840 tonna acélt szállító Whitford Point következett, 135 kilométerre Rockalltól délnyugatra. A 38 tengerészből csak kettő élte túl a támadást.[37] Húsz perc múlva az Athelmonarch kapott találatot. A 13 146 tonna melaszt szállító hajónak sikerült a felszínen maradnia, és október 23-án befutott Clyde-ba.[38]
Kilencedik őrjárat
1940. november 3-án a búvárhajó újabb küldetésre indult. A következő harminc napban egy hajót elsüllyesztett, hármat megrongált, ezzel 21 388 brt-t vonva ki a forgalomból.[39]
Az U–47 november 8-án megpróbálta megállítani a semleges Portugáliában bejegyzett Gonçalo Velho gőzhajót. A három figyelmeztető lövésből az egyik eltalálta a hajó orrát. A portugál kapitány átszállt a tengeralattjáróra, ahol igazolta hajója semlegességét. Ezután továbbhaladhattak.[40] December 2-án a tengeralattjáró három hajót támadott meg. Az első a belga Ville d’Arlon volt, amely Liverpoolba igyekezett. A torpedó a hajó középső részén csapódott be. A gőzös gyorsan süllyedt, és a mélybe rántotta valamennyi, 57 tengerészét.[41] Nem sokkal később a Conch nevű tankert találta el az U–47. A hajó nem süllyedt el, de a legénység elhagyta. A búvárhajó nem tudta befejezni az akciót, mert feltűnt egy romboló, így kénytelen volt elhagyni a helyszínt. A súlyosan megsérült tankert az U–99 küldte a tenger fenekére.[42] Az őrjárat utolsó áldozata az acélt és fűrészárut szállító Dunsley lett, amelyet a 88 milliméteres fedélzeti fegyverél lőtt a tengeralattjáró. A hajón tűz ütött ki, de a legénység eloltotta.[43]
Tizedik őrjárat
Günther Prien és legénysége 1941. február 20-án futott ki utolsó útjára a franciaországi Lorient-ból. Tizenhat napot töltöttek a tengeren, ezalatt négy hajót elsüllyesztettek, kettőt megrongáltak. Eredményük bruttó regisztertonnában kifejezve: 45 054.[44]
Február 26-án, Írországtól északnyugatra megtámadták az OB–290 konvojt, és a karaván három hajóját elpusztították, egyet megrongáltak. Elsüllyedt a belga Kasongo, a norvég Borgland és a svéd Rydboholm.[45][46][47] A brit Diala tanker túlélte a támadást.[48] Az U–47 két nap múlva fedélzeti fegyvereivel lőtte, majd egy torpedóval hullámsírba küldte a brit Holmeleát. A fedélzeten tartózkodó 38 emberből 28 meghalt.[49]
Az U–47 március 7-én megtorpedózta utolsó áldozatát, a Terje Viken bálnafeldolgozót. A hajó nem süllyedt el, később az U–99 küldte a tenger mélyére. A búvárhajó utoljára 1941. március 7-én jelentkezett be rádión, pozícióját Izlandtól délre adta meg. A tengeralattjáróról több hír nem érkezett.[50][44]
Korábban egyértelműnek tűnt, hogy az HMS Wolverine pusztította el a tengeralattjárót, de az új adatok szerint a romboló áldozata nem az U–47, hanem az UA volt. A témával foglalkozók azt gyanítják, hogy a tengeralattjárót – hasonlóan két amerikai búvárhajóhoz a Csendes-óceánon – visszatérő torpedója semmisítette meg.[44]
