U–546 |
|
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | IXC/40 típus |
Pályafutása |
Építő | Deutsche Werft AG, Hamburg |
Megrendelés | 1941. június 5. |
Építés kezdete | 1942. augusztus 6. |
Vízre bocsátás | 1943. március 17. |
Szolgálatba állítás | 1943. június 2. |
Szolgálat vége | 1945. április 24.[1] |
Honi kikötő | Lorient |
Sorsa | Elsüllyesztették |
Általános jellemzők |
Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
Hossz | 76,76 m |
Szélesség | 6,86 m |
Merülés | 4,67 m |
Maximális merülési mélység | 230 m |
Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
|
Legénység | 48-56[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–546 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. június 5-én. 1943. június 2-án állították szolgálatba. A tengeralattjáró egy hadihajót süllyesztett el.[3]
Pályafutása
Az U–546 1944. január 26-án a norvégiai Marvikenből futott ki első útjára Paul Just kapitány irányításával. Az Atlanti-óceán északi részén vadászott szövetséges hajókra. Február 16-án egy Sunderland típusú repülőgép rátámadt a búvárhajóra. A legénység egy tagja elesett, és a dízelmotorok és megsérültek, de az U–546 folytatni tudta a küldetést.[4]
A tengeralattjáró második harci küldetésére 1944. június 15-ére indult, célja az Atlanti-óceán középső része volt. Százötven napos útján Mauritániáig hajózott. Az odavezető úton, június 20-án az U–546-ot felfedezte egy amerikai tengeralattjáró-vadász csoport Funchaltól nyugatra. Az U–546 torpedót lőtt ki az egyik kísérő hordozóra, de nem találta el. A szövetségesek mélységi bombákkal támadták a búvárhajót három órán át, de a tengeralattjárónak sikerült megszöknie.[5]
Utolsó útján, 1945. április 24-én az U–546 megpróbálta megtámadni a USS Bogue amerikai hordozót az Atlanti-óceán északi részén. Az egyik kísérő hadihajó, a USS Frederick C. Davis felfedezte a tengeralattjárót, és megkezdte a felkészülést az akcióra, közben azonban torpedótalálatot kapott. A romboló kettétört, orra és fara is kiemelkedett a vízből, majd elsüllyedt. A legénységből 113 ember meghalt, 82 túlélte a támadást.[6]
Az amerikai rombolók – USS Flaherty, USS Neunzer, USS Chatelain, USS Varian, USS Hubbard, USS Janssen, USS Pillsbury és USS Keith – megkezdték a tengeralattjáró üldözését, és mélységi bombákkal megsemmisítették. A német tengerészek közül 26 meghalt, 33 túlélte a támadást.[3]
Kapitány
Név
|
Kezdőnap
|
Zárónap
|
Paul JUst |
1943. június 2. |
1945. április 24.
|
Őrjáratok
Indulás
|
Indulónap
|
Érkezés
|
Zárónap
|
Marviken |
1944. június 26. |
Lorient |
1944. április 23.
|
Lorient |
1944. június 15. |
Flensburg |
1944. november 11.
|
Kiel |
1945. március 11. |
|
1945. április 24.
|
* A tengeralattjáró nem érte úti célját, elsüllyesztették
Elsüllyesztett hajó
Dátum
|
Hajó neve
|
Nemzetisége
|
Brt
|
1945. április 24. |
USS Frederick C. Davis (DE 136)* |
Egyesült Államok |
1200
|
* Hadihajó
Jegyzetek
Források
IXC/40 típusú német tengeralattjárók |
---|
|